"Én ilyeneket naponta kapok, használom is. A mainál úgy éreztem, hogy el kell küldenem neked. Azt teszel vele amit akarsz! Anya

Nem kell mindig erősnek lennem ahhoz, hogy erős legyek. Néha az erőmet épp úgy fejezhetem ki, hogy sebezhető vagyok. Máskor pedig arra van szükségem, hogy széthulljak apró darabokra, aztán új egységbe rendeződve folytassam utamat.

Lehetnek olyan napjaim, amikor egyszerűen nem bírok többet tenni, nem tudok megszabadulni az önmagammal kapcsolatos kételyeimtől, nem tudok mást, csak félni. Ilyenkor képtelen vagyok erősnek lenni.

Vannak napok, mikor nem tudok összpontosítani a felelősségemre: fel sem akarok kelni az ágyból. Néha könnyekre fakadok mások jelenlétében is, és nem rejtem véka alá, ha fáradt vagyok, ideges, vagy dühös.

Mindez jól van így. Ezek a napok ilyenek ... ennyi az egész. Az önmagamról való gondoskodás része az is, hogy megengedem magamnak, hogy darabokra hulljak, mikor erre van szükségem.

Nem kell életem minden percében valamiféle erős kolosszusnak lennem. Erős vagyok, már bizonyítottam ezt. Erőm megmarad akkor is, ha elég bátor vagyok ahhoz, hogy néha megijedjek, gyengének érezzem magam, és sebezhető legyek, amikor ezeket az érzéseket meg kell élnem.

Istenem, ma segíts, hogy tudjam: helyes, ha megengedem, hogy ember legyek. Segíts, hogy ne érezzem bűnösnek, vagy ne büntessem magam, ha arra van szükségem, hogy "szétessek apró darabokra"."

Nahát.
Ilyen Anyukám van nekem.

De vajon miért volt annyira fontos ez???
Pont nekem???

Köszi Anya, értem én....