Az imént ugráltam magam lihegősre a Mondd kis kócos- ra.
Húúú, azon gondolkodtál már, hogy szinte büntethető módon pedofil zenéről beszélünk, mikor Komár Lacit figyelgetjük kéjes csípőmozgásával erre a dalra??? :-)

De hogy milyen jó még így egyedül is!
Hiába, imádok táncolni. Szükségem van rá minden nap.



A legjobban Férjemmel szeretek táncolni. Soha senkivel nem tudtam még olyan jól, mint vele.
Szeretem, ahogy erősen fogja a kezem, aztán keményen megforgat.
Olyankor tudom, hogy akár a földig hátra hajolhatok, BIZTOS, hogy nem ejt el, és újra vissza fog húzni egyenesbe.

Mindig nagyon szenvedélyesen, és túlfűtötten szoktuk ezt művelni. Olyankor csak ketten vagyunk, beleadjuk az indulatunkat, a ragaszkodásunkat, a gyengédséget... ezt az egész karmikus, eltéphetetlen kapcsolatot, ami köztünk feszül, és amiről beszélni annyira nehéz.