"Szép nap ez a mai. Dolgoztam és fogok is még, az előző munkahelyemről szóltak, hogy van bent pénzem, mert valaha valamire többet vontak le. Hmmm, több is, mint gondoltam...talált pénz.
Megyek Fiamért. Kapott egy kiválót.
Remek.
Megünnepeljük. Ma hamburgert eszünk sült krumplival.
Megállunk a kocsmakávézónál, az ajtóban Fiam kitér előlem.
"Nem, nem, nyilvános helyre a férfi lép be, menj csak előre!"

Megyek a pulthoz, három hambi krumplival elvitelre.
Húú, az legalább húsz perc.
Rendben, akkor két gyömbért is kérünk.

Leülünk az asztalhoz, körbenézek.


Az ablak mellett két nénike gurulós bevásárlótáskával, sörrel és kávéval. Szemöldökük ijesztően tökéletesre rajzolva fekete ceruzával.

Nem hallom, miről beszélnek, mert mellettük három ember, egy nő és két férfi ordítva politizálnak, közben talpas poharukon fáradtan szűrődik át a pirosra festett napsugár.

"....gyarmatot vett az unió! Nem kellünk másra, csak gyarmatnak. Megölik a magyar parasztot...hát a takarmány ára duplájára nőtt, már nem lehet semmit csinálni...behozzák a szart...Hitler is ezt akarta...áh, a németek nem változnak azóta sem. Ez az űbermencs tempó örökre bennük lesz....de higgyétek el, jövő hónaptól minden megváltozik....ugyan, mi változna?....lesz ez a szavazás...ugyan, ha elmegyünk, ha nem megyünk, úgyis mindegy....."

Harmadik asztalnál fiatal pár, a srác a szájában karikával telefonál, a lány sms- t ír.

Fiam olvassa a játékterem ajtaján a feliratot: 14 éven aluliak a helyiségben nem tartózkodhatnak. Ekkor kivágódik az ajtó, nyolcadikos forma fiú trappol be, köszönés nélkül beviharzik a tiltott helyiségbe, majd társaság híján elmegy.

A zajon át hallom Fiamat: Csak nekem lett 2 hibám, mindenkinek több...
Ok, gratula.

A pulthoz megyek, talán így hamarabb készen leszünk. A bárszéken testületi képviselőnk kortyolgatja az ásványvizét, a hétvégi bulipörköltről dumcsizik a pincérrel. Na és másról is:
"...Tudod, nyit a román piac felé. Kajánul mosolyog, és a telefonját babrálja. Itt van, ni. Tiszta rosszul volt, mikor észrevette, hogy fényképezem..."

"Anya, ezt szeretem!"- A tévében lányos arcú kamasz énekli: Ments meg, szerelem, vagy belehalok....

Körbenézek utoljára.
Színes üvegszilánkok életekből.
Megtekerem a kaleidoszkópot, és rendbe állnak.
Egyszerű, félős, szomorkás városunk (országunk) rendjébe.


Közben megjön az ebéd, és mehetünk.
Végre.
Az ajtóban félreállok, mert egy 12 éves fiú kis híján elsodor befelé siettében.


Kint újra csak ketten vagyunk. Fiam vállára teszem a kezem.
Már nem sok időm van, hogy így pihentessem rajta. Férfi lesz ő már hamarosan.
"Büszke vagyok rád."
Ő hálásan néz fel.
Most látom, a szeme ma még tisztább és kékebb, mint más napokon."