Egyszer egy valami kirakodóvásárban vettünk a fiúknak fából készült "kelgyókat". Kicsi faszeletekből állnak (fa- szeletekből- hogy értsed :-) ).
Ha megfogod a farkukat, és vízszintesen tartod őket, akkor úgy mozognak, mintha valódi kígyó tekeregne a kezedben.
Egy heves játék során az egyik (véletlenül) felrepült a szomszéd tetőjére...hajhaj :-).
Azóta ott figyel.

De mennyire bírom, mikor valaki eljön hozzánk, kint dohányzunk a teraszon, aztán megpillantja a cserepeken napozó "állatot".
Mindenki hisz a szemének.
És mindenki halálra rémül a tudattól, hogy 6 méterre tőle (az ő testétől) egy kígyó fetreng a tetőn.
Milyen bénák vagyunk! Ennyire elhisszük, amit látunk???