Mikor gyerek voltam, a mamám mindig úgy rendezte, hogy mikor megyek hozzá nyaralni, akkor vett naposcsibéket.
Akkor én mindenféle papírdobozokat szedtem össze, összeillesztettem őket, ajtókat, ablakokat vágtam rájuk...ez volt a csibék birodalma.
Volt külön ebédlőjük, hálójuk, az ablakokon csipkefüggöny. Ha a "bútorokat" felborigatták, megdorgáltam őket.
Gyakran kimentünk a tanyára. Egy kúriaszerű (kicsiként hatalmasnak tűnő) épület volt, teli azokkal a bútorokkal, tárgyakkal, amiket a mamáék otthagytak, mikor a faluba költöztek. Borzongató, titokzatos hely volt, és amíg ők kint dolgoztak a földeken, én feltúrtam mindent.
Nagyanyám tűsarkú cipőjét, Anyukám régi piros csizmás babáját.
Függönyöket aggattam magamra, és elrabolt királylány voltam.
Délben hideg dinnyét ettünk igazi sonkával.
Otthon a Szöszi babámnak varrtam ruhákat. Rácsavartam egy darab rongyot, és rávarrtam. Aztán a felesleget levágtam.
Nyaranta levittük az emeletes ház elé a pokrócot, és ott játszottunk fél napokat az aktuális barátnővel.
Anyukám gyerek nagyságú babákat varrt nekünk, a kezükön és lábukon gumipánttal. Felvettem, és táncoltattam őket.
Egyszer kaptam egy nagy hajcsatt- készletet. Volt rajta vagy 30 pár icipici tarka csatocska. Öcsémmel telitűzdeltük a fejünket, aztán kiálltunk az ablakba. Azon röhögtünk, hogy mennyire röhejesek lehetünk így.
Vagy dezodorral csatáztunk és lődöztük egymást.
Csigákat futtattunk...
Tegnap valaki mesélt nekem arról, hogyan mulattatta magát gyerekkorában.
Mindenkinek vannak erről történetei.
Nem tudom...én örülök, hogy most nem arra kell visszaemlékeznem, hogy mikor melyik pléjsztésenes, játéktermes izét nyomtam, vagy hogyan füveztem a suli mögött, vagy hogy rúgtam be 13 évesen péntek esténként.
Jó ez így.
Sokáig voltam gyerek...majd 16 éves koromig. No buli, no pasi, no divatolás, no arcfestékelés, no haskipóló, no kocsmázás, no felnőttködés.
Nem maradtam le semmiről, mert nagyon sokmindent csináltam. És mindazt, amit nem, arra talán nem is volt szükségem.
