Néha van az úgy, hogy az életed olyannak tűnik, mint a Rémálom az Elm utcában.
Aztán van, mikor éppen nem.
Minden napnak van hangulata, csak nem mindig van időnk megérezni.
Egy tavaszi délután, mikor mr. Darcy kicseréli a téli gumikat, én a virágokat kapirgálom, a fiúk a hátsó kertben rezegnek....nos, az ilyen délután visszataszító módon hasonlít egy csöpögős ámerikai filmre.
Már épp csak egy labrador hiányzik, hogy sötétedés után elheverjen a ( nemlétező) kandalló előtt.
Hö, még csak az hiányozna!...
Szóval van az úgy, hogy nem történik semmi, nem beszél senki, nincsenek nagy szavak, csak úgy a levegő megtelik egy olyan zizegés- félével, ami belesusogja a füledbe, hogy minden rendben van így.
És nem is lesz ez máshogy talán.
