nagyon bírom a kölköt..a kis csibészt..

A tojásról jut eszembe: Tücsök nagyon szereti, de csak séta előtt merek neki adni, mert irgalmatlanokat pukizik tőle. Utcán több méteres körzetben érződik, ha éppen arra jár valaki, diszkréten átslisszolunk a túloldalra.

Ma nagyon rohanos napom van, de mielőtt nekifognék a rohanásnak irok nektek. Arra gondoltam, hogy a fiainkban sok a közös. Az enyém a kicsi, akit ezután ugy fogok hivni, higy Kishisztis , mert az, bármit teszek elejébe az első szava az, nem vagyok éhes, ezt nem szeretem- mondom neki-bár kostold meg és azután mond, hogy nem szereted- tudom, hogy nem szeretem. Ekkor elkezdödik a játék. Piszkáljuk egymást, nogatom, igérek fűt-fát, néha még meg is zsarolom, aztán nekilát. Ahogy megkostolja felcsillan a szeme -Te Anya ez tényleg finom....... kérhetek még?.... Na de a következő alkalommal megint kezdődik minden előről. Ennyit erről. Legyetek jók, majd délután még beszolok....

Ruszkibaka: Én hasonlóképp :-)

Rabótnyica: Ugye jól mondtam, hogy megfingat??? :-)

Gilyankata: Na ja. Nálunk is így megy. :-( Háborúság. De már néha nem érdekel. Esznek répát, almát, vajat, kenyeret...isznak rá kakaót, aztán ennyi.

Hát, ha csak a fingás a cél, egy tojást én is kérek. Nem nyomnál át a tyúkbeleken?
Tudtam én, hogy ha van motiváció, mindenre képesek a kölkök. Bármit megennének, csak ökörködni lehessen.
De ettől szép az élet. Nem?