Annakidején én is énekeltem kórusban. Ezeket is. De a dalok nekem azt a korszakot idézik fel, ami hál'Istennek elmúlt. :-)

akik a harcba mentek mindig énekeltek..
száz csatát zeng,idéz a régi dal
láng lobogja távol fellegeknek
tűz ölén ha arra elsuhan...

dalol a föld a nagyvilág............:-)

Húúú... rengetegre emlékszem.
Képzeld, hetek óta a régi szovjet himnusz kattog az agyamban :)
Volt egy fílingje, ismerjük el :)

Énekelni jó volt... ;)
Azt hiszem ki is bringázok ma Nemesmedvesre! :)

gurumenta: Jó. Akkor mostmár gyanítom, egy korosztály vagyunk. :-)

Tyria: Nos, én éppen most csak a dalokra gondoltam, de azért én a "most"- tal kapcsolatban is igen szkeptikus vagyok. Hol van már az az eufórikus bizakodás, ami a fősulin uralkodott, mikor anno kimondták a rendszerváltást....

Elf: Nekem is sok emlékem van. Olyasmik, amiket akkor nem szerettem annyira (nyakkendők, ünnepélyek, felvonulások), és olyasmik, amiket imádtam( örsvezetés, Építőtábor..)

Suttogó: Üdv, még nem láttalak. Miért pont Nemesmedves?

Doris: egyrészt Nemesmedves erősen kötődik április 4.-hez, másrészt közel van hozzám és bringázni is szeretek :)

Oksa, azóta utána kerestem. :-)

hu.wikipedia.org/wiki/Nemesmedves

Meg kell még tanulnom, hogy előbb gondolkozzak és keressek, aztán kérdezzek. Hm. Sokkal okosabbnak látszanék akkor. :-)
Én is imádok bringázni, úgyhogy szép napos időt neked!

Kisiskolás koromban énekkaros voltam...
Emléxem, nagy átéléssel énekeltük a "mozgalmi" dalokat...
Gyerekként akkor csak annyit tudtunk erről, hogy szépen kell énekelni az ünnepélyen, mert a szüleink is ott ülnek a sorban, és büszkén néznek bennünket...

Nekem az egészből csak annyi jegyződött meg: Battonyától Nemesmedvesig :) De ezt sose felejtem el :P

Akik - min t mi is, és sokan vagyunk lyenek -, a kádárrendszer utolsó szakaszában nőttünk fel, ezt a hangulatos részét érzékeltük. Az ünnepből nem a politikát éreztük, hanem a ma nagyon hiányzó pátoszt (mitől is lenne, amikor az ünnep manapság abból áll, hogy rombolunk, fütyülünk, zsidózunk, gyújtogatunk, molotovkoktélt és tojást dobálunk?), a tavasz akkor olyan volt, hogy március 15-én rövidgatyában, szandálban, nyári ingben mentünk az ünneplésre (és nem Gyurcsány takarodj, meg a hazaáruló volt a legszebb szavunk, és nem csíkoszászlót lobogtattunk, hanem trikolort), az ünnepségeken nem gúnydalokat énekeltünk, hanem olyanokat, mint az általad idézett (érdekes módon, mindezek ellenére semmi komcsi érzelmet nem tápláltunk).
Csoda, hogy nosztalgia él sokunkban? Mi van most az akkori úttörő helyett? A kirekesztő-keresztény ifjúmozgalmak mennyivel érnek többet, mint a táborozástól varázsos, és senkit ki nem lökő úttörőmozgalom? Aki azt meri állítani, hogy az a sok kisgyerek komcsi volt, az akkora barom, mint egy ház.
Ez jutott eszembe. Meg vittük/vitték a fáklyát Battonyától nemesmedvesig. Állítom, hogy aki részese volt a stafétának, az sem a komcsiérzelemtől volt fűtve, hanem egyszerűen élvezte az eseményt. fel se fogtuk gyerekként.

Ja, és azt tudni kell - elismerik egyesek vagy sem -, hogy a háború vége bizony sok magyarnak a felszabadulást jelentette - pl. a zsidóüldözés következményei alól. Aki sommásan ítélkezik - pro vagy kontra egyaránt - az csak ugatja a tényeket, de nem ismeri.

Kelgyo, na én nem életem ebben a korszakban, 4 éves voltam a rendszerváltáskor, de a szüleim meséltek róla. Azt hiszem, amit leírtrál abban nagyon egyet tudok veled érteni. Akkor még volt az emberekben összetartás, és nem hiszem, hogy ezeken az ünnepségeken bárki is főleg kisgyerekként, ahogy írtad a kommunizmust éltette volna. Ma mi van ünnepségeken, a tojásdobálás, és a trágár szavak skandálása! Én ebben semmilyen kultúrát és összetartozást nem érzek. Inkább szégyennek gondolom. Erre kellene büszkének lennünk?
De azt is tudom, hogy aki a mai vliégban így nyilatkozik megkapja a magáét. Én nem tartozom sehova, még senki nem tudott meggyőzni arról, hogy ő a jobb. Szerintem senki nem jobb. íg pedig a felsőbb vezetés bármelyik oldaláról azt érzékelik az emberek, hogy bármit meg lehet csinálni, rögtön úgy fogják érezni, hogy nekik is joguk van ehhez! (pl.: randalírozás) De kérdem én, hogy hol van a példamutatás, amiből tanulni lehetne? Nem az kellene?

Kelgyo, és Angel: Nagyon egyet értünk. Kelgyo, a felszabadulást illetően főképpen. Én is úgy gondolom, hogy azért első körben végül is tényleg az oroszok bírták innét a németeket eltakarítani (és hát máshonnét is).
Más dolog, hogy utána maradtak. Dehát mi egy veszélyes országnak számítottunk!
Más dolog, hogy túl sokáig maradtak, és túl sok rossz dolog történt közben....tudom, hogy ez is benne van.
De akkor is minden részét érdemes látni a dolgoknak.
Ami ma megy ebben az országban, az undorító. Gyanítom, nem is lesz jobb (ahogy drága öcsém szokta mondani: amíg szart a fosra cserélgetjük...). Hogyne lenne nosztalgia az emberekben? És akik a végét élték annak a korszaknak, azok tényleg egy nyugodt, biztonságos, kellemes hangulatú világra emlékeznek. Akiket még a fekete autó vitt el éjjelenként, azok pedig lassan elfogynak.
Nem tudom, mi lesz itt, de a "magyarságomnak" már csak morzsái vannak, és nagyon- nagyon nem érzem jól magam ebben az országban.
És igen: félek is.
Nem fekete autóktól ugyan, de kirekesztőktől, a jövőtől, az Apeh-től, az államtól (ami ott nyúl le, ahol tud, és megfojt minden próbálkozást), és a feljelentőktől.
Ja és a szomszéd kutyájától.
De azt meg megmérgezem...háhá

Doris: az urolsó mondattal ügyelj, remélem nem kerül sor rá, hogy egyszer nekedszegezzék. Ez nem vicc.
Ám nem tudom megállni azt, hogy leírjam: igen, minden oldalról nézni kell a dolgokat. Csak nézd meg, mit hozott a fenenagy "ruszkik haza!" szólam, ami persze fizikai értelemben érthető volt, de pl. gazdasági értelemben kurvanagy hiba. Ma már ugyanis a ruszkik fizetnének, mint a köles, de már nem nekünk fizetnek, hanem a nyugatnak, akiknek benyaltunk. Kiöntötték a lavór vízzel a gyereket is.

Ja, az meg külön nagy tévedés, hogy egyesek magukénak érzik a dicsőséget, hogy kizavarták a ruszkikat.
NEM!
Gorbacsov vonta ki, de nem a felszólításra, hanem mert idejét látta. Kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy egy ilyen folyamat elinduljon, és végbe is menjen.

hát igen..azok a régi szép idők,amikor még biztonság volt és nyugalom...és az oroszok is itt állomásoztak..ha újra átélhetném..istenem..

És mindenkinek volt munkája és lakása.... azért bizonyos szempontok szrint annyira nem volt rossz. Igaz, én is csak a végét éltem meg felnőttebb fejjel. De a nagyobbik fiam még ippeg a szocializmusban született. :)A kicsi meg a taxis sztrájk alatt. Ne tudjátok meg, hogy rettegtem, hogy hogy jutok be a városba....

Na igen. kelgyo és a többiek már majdnem mindent elmondtak, de hogy én se maradjak ki a buliból elmondom, mit gondolok.
Mi itt Székelyföldön még nagyobb nyomás alatt voltunk, mégis úgy emlékszem vissza pionír (nálatok úttörő) éveimre mint a legszebb, leg gondatlanabb életemre. Az ünnepek, tényleg nem arról szóltak, hogy most kit istenítünk, lásd nálunk a Ceasescu kultuszt, olyan teleszájjal, élvezettel énekeltük a különböző dicshimnuszokat, hogy közben nem is gondoltunk arra a gazemberre. Az ünnep volt a lényeg, hogy összegyülhettünk, énekeltünk, táncoltunk új ruháinkban, közben amolyan gyermekszerelmek alakulhattak ki közöttünk. Bántuk is, hogy mit kell énekelni, ha azután kézenfogva nyalhattuk a vanilia gombocot...... nagy ártatlanul.

Ruszkibaba: ha nem írnád ezt is, "és az oroszok is itt állomásoztak..", nem érezném az élcet a szavaidban. Nem tudom, mennyit és mit éltél meg a kádárrendszeből. Tudod, tényleg bittonságot és nyugalmat éreztünk. Az oroszok ittlétét fel sem fogtuk, mint annyi mást gyerekként. De a fentebb már jól körülírt érzéseket igen, és nagyon hiányoznak.

Kelgyo: Nem tisztem Rb. helyett beszélni, de az ő szavaiban biztos nincs élcelődés. Ő megszállottja az orosz katonáknak. (Na igen. Ebben viszont van némi élcelődés. :-) )

Ja, és még a kutyáról. Ha komolyan fontolgatnám, hogy elteszem láb alól, azt nem írnám meg. :-) De nem ám!