Nos, amennyiben a tegnapi napot lehet überelni, akkor ez megtörtént.
Ugyanis ezen a bizonyos mezőgazdasági kiállításon ma egy óriási show- nak voltunk a résztvevői.
Kérdezhetnéd: gépbemutató show?
De bezony ám, hogy az! És még hogy milyen!


Képzelj el egy sátrat, ahol 1200 embert tudnak leültetni, plusz elfér egy színpad, egy zenekar és még egynehány kombájn, traktor, miegymás.
Na és a gépek úgy vannak tálalva, hogy mindegyiket egy kis műsorszám foglalja keretbe. Pölö az énekest egy manitou hozza be. Vagy a lézershow egy bálázó tetején zajlik.
Mindez olyan színvonalasan, hogy szó nem férhet hozzá.
Csodás két óra volt!
Bohóc, artista, légtornász, kerékpáros és lovas kaszkadőrök, oroszlán, kígyó, hastáncos...nem tudom felsorolni.

És ami eszembe jutott közben: Nagyon sok ember dolgozott ezért, és iszonyúan "tepertek", hogy ott, abban a két órában elengedjük magunkat és örüljünk.
Mégis, ahogy körbenéztem, az emberek úgy ültek, mint akik karót nyeltek. Legalább egy órán át nem tudtak feloldódni, csak faarccal néztek és tapsoltak.


Régen én is ilyen voltam.
Igyekeztem uralni az érzéseimet, és "kultúráltan" szórakozni.
De ma már nem. Egy ideje nem....egyszerűen elengedem magam és örülök a fényeknek, a zenének, a látványnak. Ma például hangosan énekeltem a dalokat, úgy ülve tánciztam is, aztán kiabáltam, hogy "húúúú", és megpróbáltam füttyenteni is, de sajna még mindig nem tudok.
Mindezekre erősen bíztattam Okoskát is, aki velem ült. ( A többiek a tömeg miatt másutt)

Akik pedig ültek mellettem megkövült arccal, borzalmasan irigyeltek valószínűleg.
Úgy a műsor felénél azért néhányan feloldódtak a sátorban, mosolyogtak, ütemesen tapsoltak, páran pedig végre füttyögettek is.

Végre azt érezték- azt merték érezni- amiért ez az egész megszületett.
Az örömöt.

Köszönet érte AXIÁL!
És ígérem, ha egyszer úgy döntünk, hogy ezen a négyszáz négyszögölön nagyüzemi termelésbe kezdünk, akkor csakis nálatok vásárolunk vetőgépet, boronát, bálázót és kombájnt is.
Cserébe ezért a csodálatos napért és a tegnapi rodeóért.