Óriási előrelépésen vagyok túl az életembn.
Végre ennyi év után RODEÓZTAM!
Hoppáré!
Mezőgazdasági kiállítás van ugyanis minálunk. Áh, mindenféle kombájnok, traktorok, ekék, egyebek- a legjobb fajtából. Olyannyira klasszak, hogy még engem is érdekelnek.
Sokkal inkább viszont az a hatalmas sátor, ahol van kaja, sör, na és kábé 100- féle játék. Egyszerű népi ügyeskedők, fából összerakós logikaik, műtehén, amin a fejést lehet gyakorolni....na és a legfajább, a RODEÓBIKA.
Na és ki volt az egyetlen 18 éven felüli, aki ráült? Naaa? De bizony, hogy én. :-)
Több dolog is feszélyezett.
Először is, mikor kiderült, hogy le kell venni a cipőt, nagyon bizakodtam, hogy a harisnyám teljesen hibátlan és korrekt a cipő alatt.
Aztán izgultam, hogy jól nézzek ki a bikán ülve.
Aztán pedig azon, hogy amikor majd leesek, akkor is lehetőleg elegánsan tudjam ezt megoldani....
Mindebből csak a harisnya jött össze. :-(
Az az igazság, hogy egy ilyen bikán pisis gyerekké változik az ember, aki sikongat és kiabál és röhög nagyokat.
Persze mikor leesel, azonnal azt nézed, hány VALÓDI gyereken kell átgázolnod, hogy újra felülhess rá.
De én korrekt voltam.
Meg az is zavart picit, hogy az a rengeteg ember, aki ott volt, észre sem vette a gyerkőcöket, de remekül szórakozott, mikor én bénáztam.
Na és persze a saját fiaim is.
De tőlem megjött a bátorságuk, és vígan váltogatták egymást a "karámban".
Aztán logikaiztam. Kiderült, hogy remek tehetségem van hozzá, hogy mindenféle formátlanságokból értelmes testeket pakoljak össze. Ettől a játékmester is felvillanyozódott, sorban rakosgatta elém a különböző nehézségi fokozatú játékokat, és figyelte, mennyi idő alatt alakítom ki belőlük a kívánt formát.
Ezalatt a fiúk, és mr. Darcy kipróbálták az összes többi ügyeskedőt.
Végül kimentünk, pasikáim végigmászták a gépeket (na, azt én már nem).
A napot egy puha fotelekkel ellátott helyen zártuk, ahol a fiúk két fehér golyóval igen speciális szabályok szerint biliárdoztak, mi pedig egy serital mellett méláztunk.
Okoska mondta jól: "Ez életem legszebb napja volt!"
Na jó, ő még csak 6 éves, és minden héten van egy ilyen mondata, de tény, hogy remek délután volt.
És volt benne kb. 1 óra, mikor tényleg gyereknek éreztem magam. Huh, az volt a legjobb.
