.jpg)
"Anyám betegsége akkor tudatosult bennem először, mikor apám visszadobta a halat a tengerbe. Aznap este éhesen feküdtünk le. Apám azt mondta, azért, hogy megértsük, mi az üresség."
.jpg)
"Anyám mindig azt mondta, hogy a nővérem olyan, akár a fa. Úgy gyökerezik a földben, akár egy szakurafa. De nekem azt mondta, olyan vagyok, mint a víz. A víz még a kövön keresztül is kivájja az útját, és ha elakad, a víz új rést talál magának."
.jpg)
"A templomban látni lehet egy verset, melynek Veszteség a címe, és egy kőbe van vésve. Három szóból áll, de a költő összekarcolta az egészet.
A veszteséget nem lehet elolvasni, csak érezni."
Éjjel néztem meg. Aztán kiültem a teraszra és hallgattam a csendet.
Azon gondolkodtam, hogy van néha, mikor azt mondjuk, ezt vagy azt az érzést le sem lehet írni szavakkal. Hogy nincsenek rá szavak.
Szerintem mindenre vannak szavak, csak nem mindig ismerjük a megfelelőeket, vagy ismerjük ugyan, de nem tudjuk úgy összerakni, hogy kifejezzék, amit akarunk.
Csodás ajándék, ha valaki képes erre. Neki főképpen, de ajándék másoknak is, mert legalább van, aki helyettük megfogalmazza azt, amit ők nem tudnak.
Úgy, vagy hasonlóan.
