Kettős tanulság, és ez így van jól.
Egyrészt valóban nem jó, ha egyik fél (bármelyik) dönt mindig.
Másrészt végülis ilyen esetekben is - noha közös döntésnek hat - a pontot egyikük teszi fel. Az persze hozzátartozik, hogy egyszer egyik, máskor másik.
Az meg természetes szerintem, hogy ővni akar az éjszakai élettől,a pillanatnyi problémák megoldást nyernek, annyit meg nem ér meg az egész, hogy az éjszakázás rányomja a bélyegét a családi dolgokra. Márpedig rányomná. Kilábaltok enélkül is a számlaerdőből.

Reggel írtam hozzád, de most nézem, nem jelent meg. DE miért nem? Valamit elronthattam....
Tudod, én olyan házasságban éltem, ahol soha nem dönthettem, az a másik véglet volt. és az érdekes, hogy üvölteni tudtam volna a magánytól... Most én hozom a döntéseimet, ez így jó. Mert egyedül vagyok. De szeretnék majd egyszer nem egyedül lenni, és valakivel együtt dönteni dolgokról. Ez így egészséges.

a pánik ismerős..
nálunk mindíg én voltam a pozitv. mondom , voltam.
talán öregszem.
a csekkek..meg csak gyülekeznek..:((

Nekem erre csak a mai posztom a válasz :D

Alighanem nagyon jót tettetek egymásnak és ki-ki önmagának ezzel a mostanival. Megérne egy önálló vitaestet nyitni erről is, ki döntsön egy párkapcsolatban a másik és a saját (s ha gyerekek is vannak, esetenként az övékről is) sorsáról. Akkor kiderülne, hogy NINCS recept. Mindenhol mások a résztvevők, mások a szituációk, de amint azt érzed, hogy a szeretet, a féltés, a megbecsülés motiválta a másikat is, elfogadod még a kategórikus kijelentést is, bár azokat nem szoktam szeretni. Néha annak is van helye, mégsem csorbul az egyén szabadsága. (Gyerekekre is igaz!)

kelgyo: Nem jó, tényleg. Ha megnézed Impression kommentjét, akkor láthatod, hogy vékony a határ, hogy kinek mi a jó. Biztos van egy comó nő, aki felcsattanna erre a bejegyzésre, hogy na ne már, az én ügyem, hadd tudjam már, mit akarok. Ez biztos függ a mentalitástól is, az egyéni "múlttól"is, és nagyrészt ttól, hogy tényleg mit érez az ember az egész mögött. Van pölö egy barátnőm, akit a milliomos férje nem engedett dolgozni, ezzel függésbe hozta, úgy kellett még a villanyszámlára is pénzt kunyerálnia. Tulajdonának tekintette a nőt..
Persze válás lett a vége. Most egyedül küszködik a csaj, de azt mondja, soha nem menne vissza, mert így legalább szabad ember.
Nekem ott volt a marha nagy "szabadság", de inkább érdektelenségnek éreztem.
Megint más lett volna, ha ez az egész úgy jön le, hogy mondjuk féltékenységből nem akarja- akkor biztos nem így gondoltam volna ezt az egészet. Ő azt mondta: fogalmad sincs, milyen alakok mászkálnak ott éjjel. Sehol egy férfi, mit csinálsz, ha beléd kötnek- vagy egymásba? Óriási különbség lehet két "nem" között.

Impression: A szerver volt megőrülve- sajnálom, hogy elveszett a kommented.
A magánnyal kapcsolatban megértelek. Erre írtam, hogy nem mindegy, miért születik egy döntés a másikban: Érted, vagy a hatalomért.
Ha soha nem kapsz szabad kezet, akkor persze értéktelennek érezheted magad, elnyomottnak. Ha soha nincs véleménye, az sem jó. Ha azt mondja, ez és ez a véleményem, de azért a döntést rád bízom, az már jobb valamivel- legalább be tudod tájolni magad. És van olyan, mikor jó, ha valamire azt mondja, ezt nem akarom. Főképp akkor jó, ha te magad is bizonytalan vagy, hogy vajon jó felé haladsz- e.

mckoy: Sajna így megy ez mostanában sokunknál. A számlák szaporodnak. A kiadások nőnek, pedig semmivel sem élünk nagyobb lábon, mint azelőtt.

stali: Egyet értünk, stali.
A vitával kapcsolatban...azért tettem be éppen ezt a kis történést, mert a magánjellegén túl én is azt gondolom, hogy elgondolkodásra késztethet. Pont arról, hogy mikor kinek mi a jó. Kinek kell döntést hozni, mikor érzed elnyomásnak, mikor tudod zokszó nélkül elfogadni, ha a másik kategorikusan nemet mond egy tervedre?
Vagy éppen: Van- e determinált szerepe egy kapcsolatban férfinek és nőnek? Van sok olyan kapcsolat a mai napig, ahol nincs "demokrácia", és ezt mindkét fél elfogadja. vagy az egyik "eltűri" jobb a békesség alapon. De jó- e, ha túl nagy szabadságot kap valaki? Akarja- e egyáltalán?
Jó sok kérdés ez....

Doris: a milliomos férj említése érdekes, és valóban ismerős, bitosan sok ilyen van, és az ilyen családok gyermekei azok, akik sok bajt csinálnak maguknak és környezetüknek. Jelen eszemmel úgy érzem, a helyében én is azt tenném, hogy felkímélem a munkától, de tudatosítanám benne, hogy ez nem azt jelenti, hogy gazsulálnia kell azért, amit tőlem kap, azaz hogy nemcsak ő kapja - és ezt felejtik el a milliomos urak, meg a sajnos ettől hanyatteső és meghunyászkodó nők - hanem mindketten kapjuk, hisz magunkért teszem. De nem vagyok milkós, és aki milliomos családban nevelkedik, az - tisztelet a kivételnek - sajnos értékrendet nem tanul, mert úgy érzik, nincs miért, és inkább olyan lesz, akiről beszélsz. De nagyot tévednek pedig!

És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ott vannak a gyerekei, akiknek ugyan most nehezebb talán, viszont emberileg lehet, hogy tanul.
Mert milyen képet adhat pölö egy lánygyereknek, ha az anyukája elnyomásban él, ő pedig azt látja nap mint nap. Lehet, hogy jobb példa egy önállóan is helytállni tudó, nem meghunyászkodó nő példája.
A hozzáállásod igen szimpatikus- éppen ez a lényeg. Sokat segít egy nőnek, ha, nem nyomják az orra alá, hogy azért, mert ő kevesebbet keres, kevesebb is.

kelgyo- most nem értek veled egyet, lehet, hogy a miliomos nője is szeretne valamilyen számára kedves munkát végezni. Én pölö megbolondulnék, ha nem dolgozhatnék, ha a szabadságomat valaki korlátolná. Az is igaz, hogy jó ha érzed, van egy támaszod, és megbeszélheted a dolgokat, de nem úgy, hogy meg sem hallgatnak, mert már indulásból lehurrognak.
Doris- sokszor a kicsit több pénz nem feltétlen oldja meg problémáinkat, főleg a lelkieket. Inkább legyek szegényen boldog, mint gazdagon boldogtalan.
Különben kedves Doris- már megint nagyon jó témát tálaltál fel. Van min csemegézni.

Kata: azt hiszem, nem jól értettél. Én nem azt írtam, hogy nem engedném dolgozni, hanem hogy felkímélném. Ezzel nem zártam ki azt, hogy elmenjen dolgozni, ha akar. Szerintem ha figyelted az eddigi szólásaimat, érezheted, hogy a parancsüzemmódú, kézivezérlésű életeket nem tolerálom. A házasságban is szuverén emberek élnek egymás mellett - egymásért. Majd a tízparancsolatnál szólok erről, de még nem szedtem össze a gondolataimat.

kelgyo- jól van na, csak felbirizgáltam a f... fantáziádat, szoktam én ilyen lenni, és még élvezem is. De tény, hogy sokan vagyunk sokfélék, és ezt is el kell tudjuk fogadni, tolerálni, most jól mondom?
Persze mindent csak mértékkel.- ezt most a munkára értettem.

Kata: értelek én, de mások kedvéért sem értelmetlen helyretenni amit mondani akartam. Te jó vitapartner vagy, és ügyesen ... birizgálsz. :-)))))))))))))
Jogos: (majdnem) mindent mértékkel. A munka is. Tudod, a pia is mértékkel és tartózkodással. Mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt. ;-))))))))

A vödör az egészen jó, különben már nem emlékszem pontosan (rövid a memoriám) de olvastam, hogy a régi redélyi fejedelmek udvarában olyan háztartás volt- aszem Bethlen Gábor idejében, hogy egy lakománál, csak az uralkodó maga egy vagy két veder bort ivott meg és persze a húsokat meg egyébb zsíros ételeket is mind felsorolta, nekem már az olvasásától hányingerem lett. Suma summárum ott tényleg a vödör(székelyesen) volt a mérce, a tartozkodást azt már nem emliti, de képzelheted. Akkor nem lehet csodálkozni, ha köszvényesek lettek a javarésze.
Azért azt szeretem benned és Dorisban, hogy van humorotok és értitek a passzolást. Az ember nem lehet mindig egy görcs-ahogy Csernus mondja

ÉN EGY GÖRCS VAGYOK!!! :-)
És ehhez ragaszkodom...görcsösen :-)

Kata: Erdélyben kétszer jártam, és tapasztaltam, hogy ott más a mérce, de félreértés ne essék, nem rossz tapasztalat, hisz a fogyasztott szilvapálesz mennyiségét remekül ellensúlyozzák a jó kemény kaják. Azt mondtam akkor, hogy ha nem ittunk volna, akkor a kajától, ha nem ettünk volna, a piától álltunk volna fejre. De ettünk is, ittunk is, nem is akármennyit (és nem is akármilyet!) így aztán nem volt semmi gond. (Zalánban voltunk, a 12-esen van Sepsiszentgyörgy - Csikszereda között, Szentgyörgytől kb 12 km-re Bodok és Málnás közt, nagyon szép hely.)

Hali Doris!

Újra olvasgatva a blogodat,azt veszem észre,hogy egyre letisztultabbak a gondolataid,ezzel együtt az írásaid is.

Sziaaa!!! Jó, hogy itt vagy, és köszönöm. Lehetséges, hogy tisztulok én is kifelé? :-)