Erőteljes gyermekáldás dúlik mostanság mifelénk kutya- és macskafronton.
Érthetetlen számomra ez a felelőtlenség, ami az állatvilágban zajlik. Semmi előrelátás, védekezés....csak nyakra- főre csinálják az utódokat.
Zsömmencs kutyánk a héten szabadult a terhétől. Ááááá, egy csöpp négylábú, aki öt egész élőlényt hozott a világra! Nooormális ez szerinted?
Pedig elmagyaráztam neki, hogy ne ribancoskodjon, kerülje a pasikat, mert a végkifejlet nagyon megterhelő lesz.
Mikor puffadni kezdett, a szomszéd vérfarkasára gyanakodtam, mert azzal lógott heteken át, de tévedtem. A babák cseppet sem hasonlítanak a szörnyetegre. Ergo a sz**házi csak a kerítő volt...mondhatni "futtatta" Zsömit.
Sajnos a helyzet így kezelhetetlen volt...kettő baba maradhatott.
Tegnapi napon a macskánk is gyermekáldás elé nézett.Óóó, nagy ég!!!
Amíg én a kertet mókiztam, felszökött a lakásba, és Nagyfiam ágyán hozzálátott a szüléshez.
Jájjj. De micsoda "remek", hogy ilyen bizalommal van felénk :-(. Normális macska elbújik ilyenkor. Nekünk csak olyan cicánk volt eddig, amelyik befelé tülekedett, mikor elindult az osztódása.
Itt egy kandúrka maradhatott.
Most pedig befejeztem. Amint felépülnek, műtétileg alkalmatlanná lesznek téve az utódlásra. Ki nem állom az ilyen szaporodási szenvedéseket. Azt is utálom, mikor szelektálni kell, azt meg nagyon nem szeretném, ha az állatok átvennék az uralmat az otthonunkban.
Egyébiránt érdekes, ahogy az ember változik élete folyamán.
Arra gondolok, hogy gyerekkoromban minden kóbor állatot hazahurcoltam, ha esetleg mégsem, annyira sajnáltam őket, hogy majd megszakadt a szívem.
Aztán ez az érzés kezdett szelídülni bennem. Manapság ha ránézek egy ilyen állatkára, hamarabb jut eszembe a sok bajság, ami vele jár, mint a megmentési kényszer.
Mikor novemberben nagyfiam hazahozta Zsömit, egyszerűen nem bírtam látni, hogy milyen helyes pofija van- csak azt láttam, hogy potyog a szőre, helyet kell neki csinálni, és megint nekem lesz ő egy plusz feladat.
Hm. Teli van az utca kóbor állatokkal. Ha nem keményítenéd meg magad, állandóan szomorkodhatnál, vagy a házad menhellyé változna.
Vajon például a pestiek is így keményítik meg magukat, mikor 3 méterenként elmennek egy koldus mellett?
Merthogy én fizikailag rosszul vagyok, mikor néha végigsétálok
Nyilván már megszokták.
Nyilván nagyon szörnyen éreznék magukat, ha törődnének ezzel.
Nyilván szükségük van rá, hogy megmagyarázzák maguknak, miért nem nézhetnek oda, nem segíthetnek pár forinttal, nem érezhetnek együtt velük.
Az ember elfásul azért, hogy védje magát a fájdalmaktól.
