szerintem aki túléli a holokausztot..azok annyira szívósak..életrevalók,hogy kódolva'van náluk a hosszú élet lehetősége...és tudnak is vele élni..egyébként a film tényleg nagyszerü..

Szerintem ők azért kapnak hosszú életet, hogy a sors kárpótolja őket a veszteségtől, hogy láthassák felnőni az unokájukat és ismerhessék a dédunokákat stb. Mert egy családot már minimum elveszítettek sajnos. És azért élnek olyan sokáig, hogy mesélhessenek, hogy ki tudják adni magukból az időt, mert ez fontos. A filmet pedig én személy szerint végigbőgtem.

Imádtam a filmet én is. A hosszú életről pedig azt olvastam - és nem is esik nehezemre hinni benne -, hogy az élhet hosszú életet, akinek olyan dolga van, olyan sorsfeladata, amit csak idős korában tud elintézni magával. Amikor a teste megöregedett, dolgoznia már nem kell, nem is tudna, nem rohanhat tovább, meg kell állnia, és magával marad kettesben... számot vetni az életéről.
De a holokauszt túlélői egyrészt megtanulhattak ott valamit az élethez való hozzáállásról, másrészt mesélniük kell. Míg élnek, és első kézből szolgálnak infókkal a pokolról, míg emlékeztetnek rá, milyen szörnyűségekre képes az ember, addig talán nem jön újabb pokol... És nekik is marad idejük, hogy szép emlékeket gyűjtsenek, éljenek a keservesen megszerzett tudásukkal, és ne csak a borzalmak kísérjék el őket.

A nagypapám orosz hadifogolytáborban volt. Ott lett vallásos.
2 év múlva lesz 100 éves, és ha csak annyi bajom lesz 60 éves koromban, mint neki most, akkor már boldog lehetek.

Anyósom is így volt. És ha az utóbbi idő eseményei nem lennének ilyenek, és nem adta volna fel, még ma is élne. Tudod, ez a fajta edzettség az, amit senki se írígyeljen. Elég érzékletes volt első kézből hallani az "élményeket". Hát még megélni. :-(((((((
A film döbbenetes, nem is könnyű róla beszélni, érdemes kicsit átgondolni, mielőtt megírod a gondolataidat.

Üdv Em, üdv LESLIE!...
Pudingocska és kelgyo hozzászólása erősíti a szabályt, úgy tűnik.
Én is azt gondolom, hogy ők ( a túlélők) amolyan élő mementók. Mesélniük kell, amíg csak lehet.
Remélem, mire "elfogynak", már mindenki képes lesz helyettük emlékezni....áh, dehogy lesz! Hisz háborúk egyfolytában vannak. Csak személyes szerencsénknek tudható be, ha épp nem ott kell élnünk, ahol zajlik az aktuális.

Üdv Doris!
Milyen faragatlan vagyok :(
Redszeresen olvaslak, és jártam már Nálad korábban is. Illetve Te találtál rám még a régi blogomon (Nektek). Azt sajnos fel kellett számolnom, de nevet váltottam, újrakezdtem nemrég (vorospezsgo.blog.hu), mert az írást nem lehet csak úgy abbahagyni... :)
Szóval üdv újra! :)

LESLIE: Rád kerestem :-)
Megvagy- ahogy szoktam mondani.
Azért én annak is örülök, hogy megszólaltál.