Szeretem az ilyen napokat.
Jött ma egy nő hozzám. Hm. Már beharangozták nekem: "Kicsit bolond, kicsit fura, a szája...na, az valami förtelmesen mocskos...de majd kibírod valahogy".
Sokáig hallgatott. Figyelte, hogy mit csinálok- nem volt még ilyenje neki, és tartott is tőle, mert fél minden újtól, és talán azt sem hitte, hogy megérdemel ő egy ilyet.
A keze merev, szétszakad az enyém, amíg forgatom, hogy engedelmeskedjen a mozdulataimnak. Percenként szólok: lazíts, engedd el magad...jó, jó, hogyan segítsek? Hogyan tartsam?...úgy segítesz, ha nem segítesz. Csak pihenjél.
Később valahogy...nem tudom hogy, beszélni kezd. Lassan bontja ki előttem az életét.
Nagy ég!
Betegségek: gerinc, hólyag, daganat, újranő, műtét, pszichológus, leszázalékolás.
Magánélet: ápolja az anyját, a nagyanyját, az apját, aki gyerekkorában bántalmazta, a fia nősül, de a kapcsolat már most alig működik- lakodalom pénzgyűjtésért a szülők kontójára, kicsit degenerált másik gyerek, aki édes aranyos amúgy, mert nélküle még háztartást sem tudná ellátni.....
Én meg: aha, hm, értem, tényleg?...És néha mikor elakad, egy újabb kérdés.
A végén a korona: megcsalja a férje. :-(
És ez fáj. Ő nem is gondolta, hogy ennyire tud fájni. Megalázó.
Gondolta, elválik, de "minek, egy másik sem lenne jobb, ezt meg már megszoktam, nem igaz?" És néz rám kérdőn....Vagy ha ezt hoznátok rendbe?...Igen, igen, vettem ruhát, próbálok csinos lenni, meg ez a köröm is...Na igen, az jó. Ha beszéltek, ha csinos vagy, és hát a szex. Tudod, a pasiknak fontos a szex (nem is értem, hogy merek ilyen nyíltan beszélni vele).
Hát igen. Erre sokat gondolok. Hogy azt hiszem, én is bűnös vagyok. Ebben én is az vagyok.
Aztán mikor megy el, megköszöni, hogy elmondhatta. Azt mondja, jó itt nálam, és jön is majd még. Meg hogy végre meghallgatta valaki.
Én pedig bemegyek, kiszellőztetem a sok fájdalmat, amit itt hagyott, beengedem a rigók és a tücskök zenéjét, aztán jöhet a következő. :-)
