A 2 pasis csajnak jó lehetett. Megbántotta az egyik fószer, rohant sírni a másikhoz. :) Ismered azt a pasit, aki itt M.O.-n él és 3 azaz három felesége van, és több gyereke? Egy dagi pasas, és nem is szép, mégis van benne valami, amivel 3 nőt "magához láncolt". Amúgy a Kiskegyedben olvastam eztet. X)

Nagyon régen (amikor még néztem tévét), volt egyszer egy műsor egy férfiról, aki elvett egy nőt feleségül. Született is néhány gyerekük. Aztán jött egy másik nő, ezért a férfi és a felesége megbeszélték, hogy elválnak, hogy a férfi el tudja venni a másik nőt feleségül. És azután nekik is születtek gyerekeik. És most mind a kilencen (?) együtt élnek boldogan egy nagy házban, valahol vidéken.
Majd még jövök, de most reggeli, meg szakdolgozat.

Alighanem jól megvannak Egyetleneimmel, mind. De tényleg számomra is szokatlan, nem tudom, elfogdhatatlan-e, mert nem próbáltam. Azt tudom, hogy Életem párjával egymás számára a MINDEN voltunk. Ott nemhogy helye, de szükség sem volt külsősökre - persze, barátaink nekünk is voltak!

Hehe, Treen, lehet, hogy ugyanarról beszélünk? :D

óvatos_duhaj: Aha, igen! :D

Ez az, amit nagyon nehéz megfogalmazni, vagy nem is lehet.
Ha egyszer találkozunk személyesen, szívesen mesélek erről. Szarka Sándor könyve is nagyon jó a témáról, elég jól körbejárja érzelmileg és pszichológiailag is.
De én tettem egy érdekes megfigyelést. A swingeresek között sokan vannak olyanok, akik vagy együtt dolgoznak a párjukkal, vagy gyerekkori szerelemből alakult ki az övék, és tart még ma is, vagy legalább egyikük az egészségügyben dolgozik.:) Nem mindenki ilyen, de szerintem elég jól túl van reprezentálva ez a réteg. És az a helyzet,hogy nagyon sok swingeres pár olyan, akit öröm megismerni, és lehet érezni egy burkot körülöttük, hogy szeretik egymást. És ezt nagyon jó tapasztalni. (De hozzátenném, nem mindenki ilyen:))
Nekünk könnyű dolgunk volt abból a szempontból, hogy ez Pében és bennem is benne van. Nem csak az egyikünk vágya, amihez a másiknak hozzá kell szokni. Ahogy szoktam mesélni, ovis koromban doktorost is két fiúval játszottam.
Emlékszem régen hogy kétségbeestem a gondolatra, hogy ha egyszer férjhez megyek, akkor soha többet nem lehetek másik férfival. A hazudozás meg nem kenyerem. Kizártnak tartottam, hogy bármennyire is szeretem a másikat, de boldog tudjak úgy lenni, hogy egy nagy sorompót húzok magam, és az összes többi férfi közé. És érdekes, hogy ahogy elkezdtük ezt az egészet, és nyitottunk a többes felé felértékelődött bennem minden érintés, amit Pétől kaptam, vagy én adtam neki. Mert a tökéletesen teljes szabadságból kaptam, kapom, adtam és adom ezeket. Ez nekem nagyon felszabadító.
Azt szoktam mondani, hogy ha Pé boldog én örülök. Örülök, ha finomat eszik, akkor is, ha nem én főztem. Örülök, ha elmegy egy masszázsra, és jól érzi magát tőle, pedig nem tőlem kapta... És örülök, ha más nőtől kap bármilyen boldogságot. Ettől én nem szeretném megfosztani.
De nem kell mindenkinek így gondolkodnia. Nekünk jó ez így.:)

Szerintem erről beszéltek:
doris.blog.hu/2008/01/07/szel_csalad

stali: Ha most megnézed pudingocska kommentjét, akkor láthatod, hogy ez mindössze különbözőség. Teljesen értem, amit érzel, aztán elolvasom őt, beleképzelem magam a helyébe, és azt is értem.

pudingocska: Azt hiszem az a dolog, amitől anno kétségbeestél, egy jó nagy adag érzékiség és hedonizmus is. Kaptál élményeket férfiaktól és nem nagyon volt kedved erről lemondani.
Beszélgetéseimből az derül ki, hogy sok nő még attól is megőrül, ha a párja megnéz valakit az utcán. Vagy cseveg valakivel (velem például :-) ). Ezt nevetségesnek tartom. Ezzel együtt persze ők is szívesen lemondanak mások társaságáról és begubóznak.
Hát nem tudom. Én szeretek tetszeni, és azt is élvezem, ha a párom tetszik valakinek. Mondhatni, izgalmas számomra. De gyakran arra gondolok, hogy valószínűleg nem élvezném ezt annyira, ha bizonytalan lennék vele kapcsolatban és nem tudnám, hogy mennyire szeret. Akkor nyilván idegesítene, ha flörtöl.

Nincs is azzal semmi baj, értem és megértem én a mások gondolatait is.
De igazán egyetérteni a Te utolsó bekezdéseddel tudok. A magam bőrében. Attól még másnak lehet más, lehet jó, csak ne tegyék kötelezővé számomra is.

Érdekes a felvetés, sok helyen fórumoztak már erről, és pár helyen kifejtettem már a véleményemet.
A jómultkoriban - már egy éve is lehet, nem lényeg - egy laza családot mutattak be, egy fickó négy nővel, közülük egy a "törvényes" (?????) felesége, e többi tök jó harmóniában együtt velük. Vannak közös gyerekek is, akik szintén természetesnek érzik ezt a létet. Ahogy láttam, én is. Egyedül a legifjabb hölgy volt bizonytalan, a többi nem firtatta a jövőt, vagyishogy nem is akar más féle jövőt.
A poli család mint olyan - ha a kölcsönös megbecsülés is benne van - jól működhet, igazából semmi kifogás nem lehet ellene, magánügy. Hát, hogy egyes egyházak, meg hasonló erőszakszervezetek megpróbálják (sikerrel....) tiltani, annak egyértelműen egy oka van: a pénz. Egy poli családban a vagyon is többfelé oszlik. Igaz, a felelősség is, de ezt - számomra abszolut ismeretlen meggondolásból - a kedves egyházfiak nem firtatják.
Na, ennyi.
Szóval: aki elfogadja és tud benne élni, magánügye legyen, aki nem, annak is. De ne kényszerítsünk egymásra semmit.
Más kérdés, hogy a mi kultúránkban ezzel szociaéizálódunk, érthető, ha furcsálljuk. De a mohamedánok meg a mi monogámiánkat furcsállják. Vajh miért? Az ő istenük (aki egyébként ugyanaz,mnt a miénk) ezt sugallja. Na, akkor most kibek sugall igazat az istenke?

Azt tudod, hogy pölö a papi cölibátus is azért lett kitalálva, hogy az örökösödéssel ne osztódjanak az egyházi földek?Meg szerintem nem is csak szocializálódás. Főképp lelki beállítottság.
De lehet, hogy nem.
Nem tudom.
Ha ebben nőnél föl, ebben szocializálódnál, megkapnád hozzá az elméletet, akkor ez lenne természetes.
Fene tudja. :-)

Doris: a mohamedánokra gondolj: ők abban nőnek fel, ettől nekik az a természetes. Mindemellett szerintem vannak monogám mohamedán férfiak is, velük mi a helyzet?

Hát igen ez egy elég érdekes téma. És igen érdekes kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban az emberben. Egy ilyen dolognak a kiindulási pontja lehet az, hogy valakinek egyszerre több ember tetszik, vagy akár az is, de sokszor ott a felek nem is tudnak egymásról. Biztosan az kell egy ilyen dologhoz, egy ilyen szerelmi háromszöghöz, hogy a két rivális fél is szeresse egymást: barátság, stb. Sőt lehet, hogy ez a dolog, akár túl is megy a barátságon... ne tudom, mindenesetre sok önzetlenség kell hozzá. És biztos, hogy különbözik a két fél iránt érzett szeretet, mert senkit nem lehet úgy szeretni, mindenfajta emberi kapcsolat alapja a szeretet, és az mindig más. Én legalábbis így gondolom.

kelgyo: Tehát a neveltetés sokat számít. ki mit lát helyesnek. Erről eszembe jut, hogy van például egy nép, ahol a fiúgyereket az édesanyja avatja be, még mielőtt nemzőképessé válik...grrrr. nekik ez a tuti, mert a gyerek (szerintük) biztonságban megtanulja a fogásokat.
Míg nálunk ezután pszichológushoz kerülne a gyerek, ott teljesen normálisan veszi az akadályt.

Angel: A gyűlölet alapja is a szeretet? :-)

Doris: az egy dolog, hogy van ilyen nép, és annak ilyen szokása. A lényeg, amit épphogy csak említesz: okoz-e ez ott valami személyiségzavart? Mi van, ha az a nép normálisabb mentális életet él, mint mi? (Ha belegondolsz, nem is olyan nehéz ezt elképzelni...., mert a fene nagy erkölcsi dogmáink mellett eléggé a béka segge alatt vagyunk ezügyben.)

Doris, talán valahol igen... hisz nagyon sokszor a szeretet miatti keserűség változik át gyűlöletté. És a gyűlöletnek mindig oka van, valamilyen pozitív érték elvesztése... szóval igen... elvontan mindennek az alapja a szeretet. =)

Doris,csajos zene,Neked!
youtube.com/watch?v=bkWBlMMsmRI

ja!
szép a ház/lakhely ám!

persze reggeli zenét is kapsz ám!
youtube.com/watch?v=Epow4VXhnW0

ez olyan szombat reggeli:)

Doris, irigyellek...olyan jó témákat találsz ki!!!

Angelnak igaza van, a gyűlölet a szeretet egyik fajtája (előbb szükséges a kialakulásához a szeretet, mindkettő túlzott formában)
A beavatáshoz: a cigányoknál - ha nem a feltétlenül szűz legyen a menyasszony típusú szocializációt követi - is gyakori, hogy az apa kötelesssége a leányt érdemben felvilágosítani.
Nem tudom, melyik csoportokban mi a követendő szokás, de tudom, ez a két változat működik. Amíg nem okoz mentális zavart az ugyanott felnövő gyerekben, legfeljebb azt gondolom, én nem csinálnám, engedném, stb.

kelgyo: Hát nem tudom...azért ne fogadjuk el mindenáron. Pölö azok a népek, ahol a kislányok csiklóját kivágják, hogy hűségesek maradjanak, vagy gyerekként házasítják őket. Vagy a nők nyakára karikákat fűznek, hogy kívánatosabbak legyenek. Vannak nagyon fura dolgok.
mindenesetre nem kell az őslakosok szokásait sem minden áron előbbre valónak tekinteni- van alkalom ott is sérülésekre szerintem.
Az ún. civilizált társadalom azért igyekszik élhető életet teremteni, megvédeni a gyerekeket, a nőket, eltörölni a halálbüntetést- vagy legalábbis humánussá tenni, stb.

Angel: És mindennek a vége a közöny. :-)

jedző: Üdv! Köszi zenét. Látom, valami buliból hazajövet néztél be :-) Megírhatnád a blogodon, milyen a navigálás, meg a Pest! Fogadjunk, már jól menő bróker lettél.

Treen: Van segítségem. :-) Öcsém nagy gondolkodó, ő szokott küldeni érdekes anyagokat. Hm. Szerkesztőtársam.

stali: Így van. Amíg nem okoz zavarokat. Épp kelgyonak írtam, hogy azért nem kell mindent feltétel nélkül elfogadni. Vannak azért nagyon barbár szokások is.

Angel, Doris: szerintem a gyűlölet alapja a félelem. Ezért tévesztik össze olyan sokan, ellentétpárba állítva a szeretetet a gyűlölettel. Pedig ha megnézzük, akkor egy bizonyos szempontból a szeretet és a gyűlölet mind "alkotó" érzelem, míg a félelem visszatart, megbénít.
Most ezt egyáltalán nem tudom, hogy egyértelmű-e, és nem is leszek itt egy darabig, hogy megmagyarázzam, ha kérdezitek, szóval jó rágódást! :)

Nem tudnék ilyen hármasban élni és nem gondolom, hogy ne lehetne dönteni... Ez olyan kiszolgáltatott dolog :)

óvatos duhaj: Az a baj, hogy nem nagyon gyűlöltem még senkit
úgy igazán. Volt, hogy időlegesen éreztem valami hasonlót...abban tényleg volt félelem, vagy csalódottság, vagy tehetetlenség.

Csibi: Abban biztos is voltam, hogy Neked ez nem menne. Dehát nem vagyunk egyformák. Akik így élnek, nem éreznek kiszolgáltatottságot. Valami olyasmit éreznek, amit Te nem.

Azért az is megérne néhány gondolatot, hogy mindig egy férfi több nő a felállás. Fordítva pedig logikusabb lenne. Tudnillik a több apától született gyerekek eltartása több férfivel jóval könnyebb lenne. A főzés, takarítás pedig nem lényegesen több idő több emberre.

Doris: nem kell mindenáron elfogadni, csak tolerálni.
A csiklókivágás, a japánok lábelkötési szokása, a gyűrűbe szorított nyak, stb azért már: a test megcsonkítása, eltorzítása garantáltan maradandó fizikai sérülés, az fiúk beavatását célzó szokás ezek szerintt - ott náluk! - semmi későbbiekre kiható, maradandó káros hatással nincs. Nyilván nekünk ez képtelenségnek hat, de ezek mi vagyunk, azok meg ők.... Más szokás, más "erkölcs", más neveltetés. Ne vegyük egy kalap alá a testcsonkítással, ami közvetlen szenvedést okoz. A beavatás, ha jól sikerül, életre szóló egészséges vágyakat hozhat a fiúgyereknek abban a világban. Azért azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ha egy fiúgyereknek nem jó az anyával való kapcsolata csecsemőkorába, ha nem érzi a testmelegét, a bőrét, a puha cickóját a szopáskor, akkor bizony az kihat a szexuális életére is. Ez bizonyított tény, nem kitaláció. Bizonyára ismered a hospitalizációs problémát. Ehhez képest már csak egy apró lépés a beavatás, ahol az elfogadott.

kelgyo: Most ehhez hozzátenném, amiről azért óvatosan szoktam nyilatkozni, mert félő, hogy félreértik sokan. Én pölö a fiaimat figyelve néha úgy érzem, olyan, mintha egész későbbi szerelmi életüket velem gyakorolnák. Akár szavakkal, de testileg is. Például simogattatják magukat, és kísérleteznek, hol a legjobb. Okoska- aki a legérzékibb mind közül- még a nézését is hozzáigazítja az ilyen meghitt pillanatokhoz. Olyankor olyan, mint egy kis amrózó. Úgy bánnak velem, ahogy egy felnőtt férfi a szerelmével bánik. Fura érzés azért :-)

Igyekeztem megfogalmazni amit ezzel kapcsolatban érzek. Eddig átgondoltam :)

Az én kapcsolatomba nem fér bele egy harmadik. Ha nem szerelem lenne, akkor semmi gond, olyan is előfordult már kipróbálás szintjén. De...
Sok mindenén osztozom másokkal. A mosolyán, az idején, a szeretetén, a kezén, a gondolatain. De a szerelme és a szex az enyém. Mert nem lenne akkor benne különleges, ha ezen is osztoznék mással. Akkor nem lenne benne semmi plusz, ami az enyém és csakis az enyém belőle. És belőlem neki. Ez csak nekem jár, ettől több a kapcsolatunk, mint bárki kívülállóval.

Remélem nem voltam zöld és érthető volt.

Doris: nem kell óvatoskodnod, ez teljesen normális. Csak hadd tanulja ezeket a gesztusokat, nem szabad kiverni belóle semmiképp. Hidd el, amint nek megfelelővel találkozik, "kiábrándul". Csak nehogy aztán neked legyen rossz, amikor kirebben, mert ez minden fiús mamára jellemző, csak intelligencia kérdése, hogy ezt hogyan kezelik. Van, aki tudja kezelni, van, aki képtelen rá.
Egyre kell csak ügyelned: nem kell megtalálnod azt a pontot, ahol a legjobb, de ne is érzékelje, hogy kerülöd. (Ez utóbbi talán fontosabb, mert akaratlanul tabuk fognak beépülni, és később baja lesz belőle.)

És még valami, Doris: a lányok ugyanezt csinálják, és hihetetlen raffinériával.