Lassan az enyészet felfalja testemet. Szerencsétlenségek sorozata kísér napok óta.
Vasárnap kerítésfestés közben beleállt a gyűrűs ujjamba egy szálka...mit szálka? Egy egész kerítésléc fúródott belém. Ügyesen kirántottam, hogy szinte nyoma sem maradt.
Tegnapra az ujjam egy virslire kezdett hasonlítni- ez már kissé aggasztó volt, legfőképp azért, mert a jeggyűrűmet rajta hagytam, így az oly mértékben rászorult, hogy még tekergetni sem tudom. Ettől persze a klausztrofóbiám (nem súlyos) feltámad, és azt érzem, hogy azonnal le kell szednem, különben BIZTOS megfulladok (gyenge pánikroham).
Nos, este változásokat eszközöltem. Egy tűvel felnyitottam a sebet (ami nem jelentős), hogy azon távozzon, aminek kell (semmi nem jött belőle), jól megnyomkodtam, ennek köszönhetően ma reggelre már egy tescos paprikás szalámira hasonlít az egész.:-(
Hogy ez ne legyen elég, elkövettem azt a hibát, hogy korán reggel olyan gátlástalan és visszataszító röhögést rendeztem az egyik vendégemmel, hogy egyszerűen rekeszizom húzódásom lett.
Ez így leírva egy röhejes jelenség, de én már 24 órája nem tudok röhögni...még lélegzetet venni is alig.
Egyszerűen szánalmas állapotban vagyok. Hurkaujjal mászkálok, de kábé olyan óvatosan, mintha tojások lennének a talpam alatt.
Cipőt sem húztam.
Egy műanyag klumpában közlekedek.
Egy olyanban, amiről Csibike azt írta néhány hete, hogy kimondottan "gáz" megjelenni benne nyilvánosan (a listájának 80%- ával rendelkezem :-(. Ah, azóta összeomlott az önértékelésem, mindegy már a klumpa is).
Szóval miután ezt ő megírta, én pár nap múlva szandát kerestem a fiúknak, és megláttam ezt a műanyag csodát 1100 forintért. Háhááá, gondoltam, ez még hiányzik a "gázos" gyűjteményből, mamusz úgyis meleg már, otthonra jó lesz.
Megvettem (piros és virágos), hazacipeltem.
Pár nap múlva jött barátnőm.
- Úristen, Doris, milyen fantasztikus klumpád van!!!
- Mi van? Te gúnyolódsz?
- Én? Dehogy! Most láttam a Joy- ban, hogy jó sok pénzért lehet ilyeneket venni, meg hozzá rácsatolós ékszereket, szóval teljesen trendi az egész...
- Igen?
Onnantól kezdve már az udvarra és a csirkeólba is használom.
És tegnap az utcára, mert ilyen rokkant állapotban lehetetlen normális cipőben járni.
Most attól tartok, hogy ha a dagadás tovább folytatódik, déltájban az ujjam egyszerűen felrobban gennyes csóvát fröccsentve a falakra és a bútorokra, és én nemhogy összetakarítani nem tudom majd, de még nevetni sem tudok saját szerencsétlenségemen.
Szóval, kedves Pelikán elvtárs, a nem
Taramm, fentebbi postom ékes példája annak a gondolkodásnak, amit a nők 80%- a alkalmaz általában, és amitől a férfiak 80%- a megőrül. Nevesül a pókháló- típusúra gondolok, mikor egyik témából lavírozunk átmenet nélkül a másikba, ettől a mondanivaló átláthatatlanul terjengőssé és fel nem fedezhetővé válik.Zanzásítva ezért a lényeg:
- Ne fess kerítést lánckesztyű nélkül!
-Ne röhögcsélj bemelegítés nélkül éhgyomorra, mert büntetlenül nem úszod meg! Alkalmazz előtte mosolyokat arcod edzésére, később szolíd hehéket és hihiket, majd mikor már izmaid hozzászoktak a nevetés okozta terheléshez, csak akkor jöhetnek a durvább poénok. Így elkerülhető a rekeszizom sérves sérülése.
- Ha a klumpa divat, hát divat. Szó mi szó, kényelmesebb a sarkasnál. Csibének meg úgyis mindegy, mindkettőt utálja :-)
