Barátaim az úrban!
Megvagyok!
Iszonyú jó volt. Bementem, megpróbálták a gyűrűmet leszedni- persze nem ment, így hát le kellett vágni. Ettől kicsit rosszul lettem- hányingerem volt meg sírásom, de aztán mikor kiterítettek, és kezdtek piszkálgatni, hát az nagyon érdekes volt. Nahát. Egy 6 mm- es fadarab figyelt bennem kérem szépen.
Naggyon- naggyon kedves, és gyors elsősegélyben részesültem, jókat nevetgéltünk a Doktor Úrral, tájékoztatott mindenről, amit csinált velem (ez külön fontos nekem, mert mindent jobban tűrök, ha látom, vagy előre elmondják, hogy mi fog történni).
Vannak tanulságaim, amiket el szeretnék mondani:
Bármikor (nagyon ritkán) kórházi ellátásra szorultam akár gyerekkel, akár magam bajával, a LEHETŐSÉGEKHEZ MÉRTEN (és ezt az egészségügy mostani helyzetében fontos kihangsúlyozni) mindig a lehető leggyorsabb és legkészségesebb ellátásban részesültem (talán ez alól középső fiam szülése a kivétel- talán...de ez sem biztos).
Mindig.
Most is.
Ezt fontosnak tartottam megjegyezni.
