Gáti Oszkár otthagyta a Győri Nemzeti Színházat. Azt mondja, nem bírja már az állandó hazudozást, ahogyan takargatni kell a színház morális züllöttségét, a megaláztatásokat, amiket el kell tűrni. Sokan melléálltak, mások kritizálják és meghazudtolják.
Nekem gyanús, hogy igazat mond a színházi életről. Már csak azért is, mert egy ilyen lépést nem tesz olyan valaki, aki eddig "talpnyalásból" élt.
Tetszik. Sőt, úgy érzem, példaértékű lehet nem csak a színészeknek, de bárkinek ebben az országban. Nem egy olyan munkahelyet ismerek, ahol az embereket egyszerűen nem veszik emberszámba, olyan szinten alázzák őket nap mint nap nevetséges fizetésért, ami felháborító.
De sajna ők nem tudnak felállni. Azon a kicsi pénzen múlik a megélhetésük, ezért mindent el kell tűrniük.
Ez ám a röghöz kötés! Vedd meg a házad, kocsid hitelre, aztán bármit megtehetünk veled, mert úgysem mozdulhatsz. Még a szádat sem nyithatod ki. Nincsenek jogaid, csak állj be a szalag mögé, a pénztárgép mögé és dolgozz. Beteg nem lehetsz, szabadságot majd akkor kapsz, ha én úgy döntök...mondjuk január közepén.
El akarsz menni? Csak nyugodtan, jön helyetted száz másik, akik alig várják, hogy hang nélküli robotokká válhassanak, hisz a bank követel, a gyerek éhes....tutti rabszolgasors.
Sok ezren állnának föl így, és mondanák meg utoljára jól a magukét, hogy megszabaduljanak attól a 24 órás állandó feszüléstől, ami fogva tartja őket.
Én úgy érzem, ezért több egy kicsit önmagánál a G.O. története, bár lehet, ő maga sem tudja, hány ember helyett állt ő föl. Még ha jelképesen is.
index.hu/kultur/showbiz/gto080531/
