Meg. Anno a suliban is voltak ilyen diákjaim, pedig elitsuliról van szó: Egy hétig ugyanaz a póló-pulcsi, farmer hónapok óta nem látott mosógépet, gyerek büdös és még sorolhatnám.

Igen, ez látványos jele a látszatgondosodásnak. Ismerős.
Az a baj, hogy a kedves szülő elég furán reagál, ha neadjisten szóvátesszük. Tudod, a klasszikus "nem szagolni, tanítani" féle "semmiközehozzá" típusú válaszok.. Aztán csodálkozik, ha a szerencsétlen gyerek a pariférián találja mahát, és még a szerencsésebb, ha nem valamiféle renitens magatartással fogja felhívni magára a figyemet...

Öööö... nem lehet, hogy nincsen nekik nyárias cuccuk még? Most megkapták, amit mások kiselejteztek, és abban járnak?

Ráadásul- ha már a suli került szóba- azt is megfigyeltem anno, hogy a gyerekek hőérzete még nem is működik jól. Szóval észre sem veszik, hogy q..vára melegük van. Nekem ilyen csoportos vetkőztetéseim voltak. Most akkor mindenki addig, amíg a pólójáig el nem jut. Már ha van rajta. Az a "legjobb, mikor egy vastagban van, akkor aztán szenvedhet egész nap.

pudingocska: Ami kiváltotta bennem, hogy reggel egy "családot" láttam. Már volt vagy 25 fok. Mindhárom gyereken műbőr jakó, alatta pulcsi, vastag nadrág (persze nyalókával összekenve mindenük, amitől az egész valami borzasztó undorító jelleget öltött). Ordítani volt kedvem, vagy lerángatni azt a szörnyű kabátot, mert én már egy pólóban éreztem jól magam.
Ez nem szegénység. Ez más. Lefelé könnyebb vetkőzni. Ráadásul saját tapasztalatból mondom, nyáron sokkal olcsóbb a gyerkőcöket öltöztetni. Egy rövidnadrág 500 ft (5db nyalóka).