Az a típus vagyok, aki sokáig nem, aztán ha igen, akkor egyfolytában, amíg el nem fogy előle a sok betű. A fazék mellett ott a könyv, a foci EB a lapok fölött kikacsintva, a kiskertben két virág közé beágyazva a Mű, és falja befelé hatalmas étvággyal. Aztán ül rajta hónapokig, amíg emésztődik a dolog.
Arra jöttem rá, hogy nyelvi fejlődésemre legnagyobb hatással Tamási Áron volt még anno. Azután Németh László és végül mostanság Vámos Miklós.
Vámos Miklós Apák könyve mondhatni katarikus élmény volt számomra.
1705- től napjainkig vezeti végig a Csillag család történetét. Minden generáció élete az adott korszak nyelvén íródott, így a magyar nyelv fejlődése is gyönyörűen nyomon követhető benne.
Most az Utazások erotikában- t olvasom tőle. Itt pedig a kamasz Mester Jánoska és a felnőtt irodalmár M.J. élete fut párhuzamosan. Élvezem, ahogy a szóhasználat fejezetenként vált a két szerepben, tökéletesen tükrözve a két személyiséget (aki egyébként egy, csak van köztük jó 40 év).
Letisztult, egyszerű mondatok, semmi "felesleges" cirkalmazás, de érdekes kifejezések. Minden pontosan a helyén van.
Ha visszagondolok erre a három íróra, tényleg mindőjükre ez a tiszta kifejezésvilág a jellemző.
Úgy tűnik, ezt szeretem. :-)
