Valóban nem tudják az emberek manapság, hogy mit csináljanak jó dolgukban, és hogy hol a határ józan gondolkodás, és a menőzés közt...
Yaya, majd én megmutatom, hogy az én gyerekemnek van a "legszebb" ballagása...
Yaya, a "ballagási hitelből" fussa rá...
Utána meg két évig azt nyögi csórikám...
Hát, nemtudom...
Nekem valahogy megfelelt az anyukám által, otthon a konyhánkban készített ebéd is...
Habár akkoriban is voltak már "étteremben ballagók"...
Pedig elég régen volt már, hehe...
Valahogy eltünt az emberek értékrendje, állandóan meg akarnak felelni valami nemlétező, mások által soha nem látott normáknak...
De minek?
Van ennek értelme?...
Két év múlva mindkét gyerekem egyszerre ballag majd...
Fiam általánosban, lányom a gimiben...
Ahogy ismerem a volt feleségem, meg a nővérét, ott is lagzi lesz, az tuti...
Még szerencse, hogy én csak a ballagásra megyek el majd, az utána következő "zenéstáncosestet" kihagyom, asszem...
Merugye meg kell mutatni a világnak, hogy elballagott a gyerek...
És csoda, ha nem tudnak semmit értékelni a csemetéink...
Mi magunk, szülők rontottuk el Őket...
Yayy, bocsánat a hosszúra sikeredett kommentelésért... :)

1. Indok az ivásra(sakálrészeg apuka és a testvére, sógora ünnepli a... mit is?(ja, a ballagást)
2. Lehetőség a családon belüli pletykák, intrikák résztvevőit leültetni egy asztalhoz.
3. a buli után jól kitárgyalni a rokonokat.
Ma reggel pont az jutott eszembe: Vajon hány ember ébred ma másnaposan?
Kérdés:
-vajon hány diák ballagását ünnepelnék a pedagógusok zenével, tánccal, hogy végre távozik az intézményből?

hohohó - olyan is lesz ám, igaz, csendes örömmel, de nagy megkönnyebbüléssel.
Ha egyszer az értékrendünk fejreállt és ma SZÖRNYEN ROSSZUL ÉLÜNK, akkor legalább mentsük, ami menthető! Igaz, csak olyat nem adunk, ami hasznukra válna - de hát minek is, hiszen holnapra összedől a világ. Ezer szerencse, hogy Doris is itt él, van néhány gyereke, és talán nem az egyetlen családanya Magyarországon, akit igenis példaértékűnek tartok (tudok még mutogatni, szerencsére egy kezem nem elegendő erre).

Oh! Nállunk még fél 5kor is zengett a város a nagy roma ballagás miatt! Jöttem haza munkából és ezek még mindíg ropták és mulattak a város egyik legdrágáb és legszebb épületében. HOgy honnan van ennyi pénzük meg energiájuk...??? Fel ért egy lagzival.

Nagyon igazatok van!Már azt is útálom,mikor már a bölcsődétől provokálják azt a hülye "ballagást"Mi úgy neveltük,s neveljük a gyerekeket,hogy ez csak egy kis "állomás",de semmi különös.Az igazi megmérettetések még ezután jönnek.Mi nem is csinálunk faxnit belőle.Ki mennél korlátoltabb,annál hivalkodóbb.Bocs.

Úgy látom, ez mindenütt így megy. Azt hittem, helyi specialitás. Nálunk ebből családi feszülés is lett. Egy olyan ballagásra lettünk meghívva, ahol egyértelmű feszültségek és elhallgatások vannak már egy éve, ráadásul a gyerek óriási balhékkal és intőkkel a tarsolyában távozik. Nem is értem az egészet. Én azt mondtam, nem megyek, amíg nem tisztázzuk a problémákat, párom- bár egyetért velem- mégis depis lett az egésztől, és valószínűleg örihari a bátyjával...nem, egyszerűen nem értem, mit vártak tőlünk.
Elmenni, benyelni a békát, úgy tenni, mintha minden hepi lenne, jól berúgni, holnaptól meg vagy megoldódik minden magától, vagy újra nem beszélünk...vagy nem tudom.

Na igen. Tényleg joga van megsértődni, akár duzzoghat is.
Csak a fenébe is, annyira utálok mindenfajta alakoskodást, pedig néha célszerű lenne, van az úgy, hogy a társam békéjének ez az ára - attól még nekem lehet saját véleményem. Nekem már nincs ilyen problémám, egyedül vagyok - nem kell tekintettel lennem senkire.

Hát igen, ez van. Nálunk nem volt nagy felhajtás, középiskolai ballagáson sem. Ugyanazok voltak ott, mint egy sima születés vagy névnapon.
Most, hogy megszereztem a szakmámról a papírt, meg Tesóm is megkapta az év végi bizonyítványát, kaptunk ketten egy tábla csokit a Szüleinktől. Na persze nem azért, mert smucigok lennének, hanem, mert ez a normális, és a gesztus a lényeg. Utána közösen ettük meg. =) Finom Lidlben kapható mandulás csoki volt... nyamiii... =D

Van egy sztorim.
A ballagásokon én csinálom mndig a zenét, és mindig egy hetedikes srác ül mellettem, aki segít.
Egyik évben a srác rám nézett a virágátadáskor, és megkérdezte: "Tanár bácsi, ugye ezt nem lehet megszokni?" Nem szóltam semmit, úgyis látta, hogy mit válaszolnék.
Következő évben ő adta át a virágot. Látszott az arcán, hogy megértett.
Ezek azok a percek - de sok ilyen van! -, amitől érdemes csinálni.

Az meg, amit leírsz a nagyzoláson kívül semmi mást nem mutat. Értelmetlen. Nem hiszem, hogy az elballagó diák attól fogja ballagás napját megemlegetni, hogy mekkorát buliztak utána. Való igaz, hogy gyerekeink ingerküszöbét jócskán felemeljük ezekkel a külsőségekkel. Talán egyszer rá fog jönni - jpbb esetben - hogy ez csak manir. De addig még sokat fog csalódni. És mekkora csinnadrattával fog házasodni! És még mekkorát fog durranni a válásuk, mert ha így haladnak, az értékítéletül késve fog kialakulni.

stali: Persze, ha nem éppen a te bőrödre megy az egész. Elmenni valakinek a házába, aki nem titkoltan ellened dolgozik, és még ebben a helyzetben sem képes azt mondani, hogy kezdjünk új lapot, csak a férjével elküldet egy meghívót, aztán az első "nem" után még jön a "gondoljátok meg", és a "majd én sem megyek el a te gyereked..blablabla", de ő még akkor is úgy járkál az utcán, mint az erkölcs nagyasszonya, akit éppen megerőszakolnak, és nagy kegyesen hajlandó elfogadni a jelenléted, a virágod az ajándékod...hát tudod, ezt már nem veszi be a gyomrom. Mr. Darcy elmehetett volna, az ő döntése, hogy nem tette.

Angel: Azért nem lettél kevesebb emberileg így buli nélkül, ugye?

kelgyo: Mit nem lehet megszokni?

...de szép képet adtál, látom magam előtt, amint vonul, és még titokban is restelli, hogy igazándiból élvezi, hogy erőszakot tesznek rajta... bár ezt nem írtad, de LÁTOM!
Nem akartalak rábeszélni, tudod. Csak megemlítettem, mint annyi mindent. Volt olyan is már, hogy ültem és arra gondoltam, milyen jól szórakoznék, ha nem az én bőrömre menne a játék. Abban is volt annyi álság, hogy igyekeztem minél messzebbről nézni, hiába volt ez éppen ítélet rajtam.

Nem lettem kevesebb emberileg buli nélkül. Amúgy megvolt a buli, a barátokkal, de az a helyénvló, hogy mi elmentünk és megünnepeltük, hogy vége. Amúgy nem értem a szülőket. Mire jó ez a nagy csinadratta a semmiért? Miért kell megerősíteni azt a gyerekben, hogy ha valamit tesz, és elér, akkor mindenért jutalom jár? Ez nem helyes. Ezért lesznek meguknakvalóak és követelőzőek a gyerekek. Aztán amikor munkahelyen kellene megfelelni, egy hónap után kikészülnek, és idegroncsok lesznek. Ott ugyan ki jutalmazza őket?

Doris: hogy mit nem lehet megszokni? Ő az évről évre ismétlődő búcsúzásra gondolt. Valahogy felfogta, hogy akárhányszor van ballagás egy suliban, az ottmaradók mndig ugyanazt érzik. Igen, ez nagy empátiára vallott a srác részéről.