Viszont tegnap megvolt a tanévzáró, és most remekül érzem magam. Nagyfiam kitűnő lett, Okoska erős négyes. Remek. Büszke vagyok rájuk.
Okoskára is, bár egész évben azt hallgattam, hogy benne van a gyerekben a kitűnő, de a figyelme szórt, a szorgalma ingadozó, pofázik egész nap, mókázik és nem köti le az iskola. Pontosan ezért gondolom, hogy a négyes igen jó teljesítmény a habitusát tekintve.
Ha visszaemlékszem a régi időkre, akkor is azt tapasztaltam, hogy az ilyen típusú tanítványaim voltak azok, akik stabilan tartották az eredményeiket és általában kreatívabbak és életrevalóbbak voltak, mint a kiválóak. Ráadásul egy kitűnő bizonyítvány nyomasztja is a gyerekeket olyan értelemben, hogy ugye azt már csak rontani lehet.
Szóval jó ez így nagyon.
.jpg)
És a szöveges értékelés, mint olyan: Mikor bevezették, nagyon lehúzta mindenki. Sokaktól hallottam, hogy a szülő nem tudja kihámozni belőle, hogy most akkor mit tud a gyerek, hányas a gyerek, vagy egyáltalán mit jelent ez az egész.
Megmondom, én nagyon szeretem. Egyrészt ad a tanárnak egy szabadságot. Nem kell átlagolni és száraz számokra hagyatkozni, hanem tényleg a tudást nézheti. Azt mondja: szókincse átlagon felüli, szövegértése pompás, számfogalma, műveletek ismerete biztos...tehát kiváló. Hogy néha egy- egy dolgozat százalékosan a jól megfeleltbe csúszott? A tudása viszont ott van, hát ilyennek értékelem.
Pl. Okoska papírját olvasva egyértelmű, hogy a "jó"- sága a trehányság, a nem egyenletes teljesítmény eredménye, hisz a szövegből kitűnik, hogy mindent tud.
A szülő, ha figyelmesen olvassa, szintén többet tud meg, mint a számok által. mert mi az a közepes? Mit nem tud? Mit gyakoroljunk? Ott van leírva minden.
Jó, én szeretem ezt az értékelési rendszert.
Azt is szeretem, hogy ilyen fiaim vannak.
Azt is, hogy büszke lehetek rájuk.
Azt is, hogy nem kell a nyakukon ülnöm és papolni és nyaggatni őket és tanulni velük és ellenőrizgetni őket, hanem tudják azért, hogy ez a feladatuk és meg is teszik a tőlük telhetőt.
