Korán reggel a ház előtti kertet csinálom. 8 felé jár az idő, igyekezni kell, mert hamarosan itt a hőség- már most erős a nap.
Minden ház előtt kirakva a kukák- ma jön a szemeteskocsi.
Én nem rakom ki, csak később, mert utálom, mikor a Kukás Rozi átnézi (kitúrja, szétszaggatja a zacskókat, szétszórja a szemetet). Várok inkább, amíg elmegy, ezért aztán gyakran a kocsiról is lemaradok, mert soha nem ugyanakkor jön, így nem lehet tudni, pontosan mikor érdemes kihúzni a cuccot.
Már a gereblyézésnél tartok, mikor feltűnik Rozi. Gyanúsan szürkébe hajló fehér póló, térdnadrág, 3 számmal nagyobb csámpásra taposott szivacstalpú papucs. Egy kézikocsit tol.
Elmegy mellettem, a szomszédnál keresgél. Puszta kézzel turkálja a zsákok tartalmát, nézelődik…valami után.
Töröm a fejem, vajon mit kereshet?
Ételmaradékot? Nem valószínű, hogy van neki malaca, vagy bármi más, aminek odaadhatná.
Mit keres? Mi lehet értékes a szemetes kukában, amiért érdemes ezt a megalázó, bűzölgő, förtelmes munkát végezni?
Gondolkodom, mit találhatna a mi kukánkban. Lássuk csak: krumplihéj, taknyos zsebkendő, üres majonézes doboz, a fiúk elrontott rajzai….ennyi.
Na persze, nyilván ő valahol Pesten, az elit negyedben kotorászott.
Még a szemetünk is használhatatlan.
