Múlt héten jött egy levél az Apeh- tól. Már a boríték láttán kivert a víz...Nézem: A bevallásom FELDOLGOZHATATLAN!!! 8 napon belül pótoljam, mert lesz majd mindenféle büntetés, meg miegymás.
Remek...

Kb. 150 000 forintot fizettem egy könyvelőnek az elmúlt egy évben, bízva abban, hogy jó lesz a dolog, erre mégse nem jó.
Telefon: mi ez? Könyvelő nem tudja, majd utána néz.
Hétfőn szól, hogy nem érti, kettő bevallás ment be, mit küldtem el?
Éééén? Semmit.

Akkor menjek már be, mert ő sem érti.
Telefonálok.
Rongyosra cigarettázott hangú 50- es ügyintéző- a levélen találtam a nevét. Végig sem engedi mondani, mi bajom, neki elege van abból, hogy mindenki ügyében két- három ember telefonálgat, minek kellett kettőt beadni (de nem adtam beee!) De itt van. Mikor menjek be? Rajta van a levélen. Nincs rajta. Nincs? Nincs. Akkor holnap déltől háromig. Jó.

Bemegyünk. Viszem a fiúkat, mert utána szüleimet is meglátogatjuk.
Sorszám, ülés, várás.
Nagyfiam hanyagul keresztbe font lábbal, térdén könyv, az állát finoman támasztja alulról. Igazi kamaszodó intelligencia. Áááh, de milyen gyönyörű!
Szemben ülök velük, figyelem őket.
Okoska fáradt (egész délelőtt veszekedtek a kicsivel, mostanra halál kimerült). Figyeli a várakozókat, gátlás nélkül néz vissza az emberek arcába. Mellette Picike egy notesszal- tollal. Rajzol.
Végre felszabadul egy hely mellettük, átülök, szemközt egy 60 körüli nő kedvtelve nézegeti őket.
Na igen. Szépek is így egymás mellett.
Azt mondják, olyanok, mint az ikrek. Pedig dehogy! Annyira mások, annyira különböznek...hogy is lehet keverni őket?

Végre behívnak. Picikét viszem az irodába- jobb az elővigyázatosság. Így biztos nem lesz balhé kint.
Kedves ügyintéző, és persze ahogy meglátja a gyereket, olvad máris, mint a Magnum...bezony, mindig mondom, hogy ilyen helyre gyerekkel kell menni.
Nem túl kicsivel, nem túl naggyal, épp olyannal, akinek láttán a nők hivatalnokból anyává, nővé avanzsálnak.
Segít mindenben, hibernálja a bevallást. Merthogy anyaságomról a hivatalos elszámolás elment egyszer, aztán egy másik a könyvelőtől, és ezt így nem lehet, mert az már önellenőrzés kellene, hogy legyen....áááá, jegyzetelek, nem nagyon értem, de van rá 5 évem, hogy rendbe tegyem, de ha lehet, minél hamarabb...nem, nem , semmi baj, csak egy lap hiányzik.
Huh, ezt megúsztam- hiába, a hivatalos ügyeket mindig így élem meg. Megúszni, ha lehetséges.

Szóval vége, mehetünk lazulni anyáékhoz.

És megettem fél kiló félérett szedret, valamint fél kiló teljesen érettet, dumáltunk jókat, megnézegettem a csodás kertjüket...jó volt, nagyon jó.
Egy csomó feszkót otthagytam náluk a szederbokor alatt...remélem, mostanság nem járnak arra. Addig legalábbis, amíg a szél el nem fújja, eső el nem mossa.