Hm. Érdekes elképzeléseid vannak arról a pasiról, aki lekívánja a sminket a csajáról. Miről gondolod, hogy aki nem igényli a sminket, az maga ápolatlan lenne és tahó? Mert az általad festett vízió bizony egy ápolatlan bunkót ábrázol.
Azt meg pláne nem gondolom, hogy a bárhol is festett külső vonzóbb lenne, és nagyobb potenciát eredményezne, ami aztán mondjuk nem heti egy, hanem akár napi több numerát eredményez. (Már csak azért is fogalmazok ilyen kendőzetlenül, hogy ne gondold, nem lehet beszélni ezekről a dolgokról.) Azt el sem tudod képzelni, hogy a rúzs íze, vagy a kéz alatt szétkenődő máz akár degusztáló, ettől lankasztó is lehet?
Tudom, ez keményen ízlés kérdése, de nem igényességé vagy igénytelenségé.
Az már más kérdés, hogy a vendéged esetleg nem él teljes életet, de a külsőnek ehhez semmi köze. Vagy ha igen, akkor csókoltatom őt is meg a pasiját, merthogy akkor mi volt egymás kiválasztásának alapja? Valami praktikus meggondolás? Az ilyen kapcsolat holtan született, nincs jövője. Ha meg menet közben lett - ahogy Te mondod - sem nem szép, sem nem csinos - az nem derül ki, hogy ez a Te véleményed, vagy esetleg férfi mondta rá -, akkor a kezdeti érzések nem halványulhatnak el.
Nem tudom. Én így látom. Sokan mondták már, hogy nem jól vagyok összerakva, de erre a postra ezt tudom mondani. :-)))))))))))

Én meg tudom, ki az a pasi :-)

Meg még eszembe jutott valami: Semmi bajom azzal, ha valaki nem szereti a sminket. én sem hordok rendszeresen. De azzal már inkább, ha nem látja, hogy a párjának valami igazán fontos, ha szép akar lenni? Miért kell folyton cseszegetni? Ha a feleséged szeretné a rúzst, te bántanád ezért nap mint nap? Nem hiszem. Ennél sokkal nagyobb dolgokat is elnézünk annak, akit szeretünk. Ez a pasi egyébként tényleg egy igénytelen alak, de ez más tészta.
Különben a kérdéseim nincsenek összefüggésben a külsejével, inkább pontosan a nevetésével vannak kapcsolatban. Mindig érzek benne egy nagy adag elfojtott feszültséget, zavart, kisebbrendűségi érzést....meg hát érdekelne tényleg :-)

Jogos a kérdés, Doris.
Mindig válogatós voltam, én megvártam a nekem megfelelőt. Bele is telt némi idő, az biztos. Nem kell cseszegetni, nem használ. :-)))))))))))))) Tulajdonképpen - most hogy kérdezed - gőzöm sincs hogy fogadnám, de azt hiszem, minimum meghökkennék, ha egyszer csak elkezdené.
Hát, bocs. ha beletrafáltam és jól láttam. Szerencsétlen nő sajnálatra méltó akkor.
Igen, a kisebbségi érzés borzasztó, agyon tudja vágni az embert, és bizony amikor az ilyen ember felszabadul, és vidám lesz, kivirul.
Te, Doris. Akkor sem szép, amikor nevet? Hát, nem tudom. Ugye hogy akkor megszépül? És smink nélkül is, igaz? Én valahogy így képzelem. :-)))))))))))))))))

Doris: mielőtt félreértenél. A "Nem kell cseszegetni, nem használ." nem tanácsadás akart lenni, hanem azt akartam mondani, hogy a nejemet nem kell, mert nem sminkel. :-)))))))))))))))))))))

Hát, a nevetése az aranyos. Különben kedves lány, az egyszer biztos.
Különben a kérdésekről jutott még nekem eszembe pár dolog. Mert atz csak egy, hogy tőle mit kérdeznék, de pölö van olyan régi munkatársam, akitől mindig megkérdeztem volna, hogy te tudod, hogy már mindenki azt gondolja, megőrültél, és minden szülő azért lobbizik, hogy csak hozzád ne kerüljön a gyereke, Aztán van egy ismerősöm, akik nagyon gazdagok. Tőle azt, hogy milyen érzés, mikor ilyen mérhetetlen biztonságban és jólétben éli valaki az életét. A sógoromtól azt, hogy mikor érezte először, hogy csődöt mondott a fiával, és milyen érzés azzal a szégyennel együtt élni, amit a fejére hozott a gyerek. Egy másik ismerősömtől azt, hogy milyen érzés volt úgy meggyászolni, eltemetni a férjét, hogy közben legbelül tudta, hogy egy megváltás volt a családnak a halála. Egy másiktól, hogy mi az oka, hogy mióta elvált (3 éve) egyetlen nővel sem volt kapcsolata. Milyen közben látni, hoy a volt felesége kivirult és szerelmes? Egy fiútól a hatodik szomszédban, hogy szokott- e szégyenkezni, mikor az apja úgy üvölt az udvaron vele, mint a kutyával (sem) szokás, és milyen érzései vannak olyankor. A szomszédomtól azt kérdezném, hogy valóban szerelemből ment- e hozzá ehhez a jóravaló fiúhoz, vagy csak elege volt már abból, hogy két gyerekkel egyedül küszködjön a világban.
Szerintem mindenkinek vannak iyen kérdései, de pont ezeket szinte soha nem teheted fel, és ez itt a lényeg. Az, hogy ez a kislány milyen kérdéseket kapna, teljesen mindegy. Az is, hogy ő hogyan él, kivel él. Nincs hozzá közöm, de a kíváncsiság ezt nem tudja. Nem tudja, hogy mihez van közöm, csak szeretné feltenni a kérdéseit. Mert a kíváncsiság nem udvariaskodik, csak kérdez. :-)

Ismerős kérdések. Ismerős vívódások. Pedig ha fel mernénk tenni ezeket a kérdéseket, lehet, hogy felbátorítanánk őket az egyébként rég bennük érő változtatásra. Mert változtatni sem merünk mindig.

Sokan összezavarodnak a fura kérdésektől. Meghökkennek. De van, aki megnyílik és mesél. Van azért, hogy felteszem őket, de tényleg nehéz a határt eltalálni, hogy kivel meddig mehetsz el.