Na igen. Minden relatív. Mint ahogy a szivatásnál sem közömbös, melyik végén vagy.

Naya...
Gonosz, csúnya férfiak, mi?... :)

Van egy nagyon jó barátnőm, mindig szidom, hogy nem ad magára eleget. De ő így érzi magát jól. Kell tudni elfogadni, nem vagyunk egyformák. Azért mi nagyon jól kijövünk. Ez van.

Nem tudom, mennyire van így... Nekem volt aki panaszkodott. Mondtam neki, figyi, nézz tükörbe, kicsit kapd össze magad, varázsold el minden szinten, tedd kicsit féltékennyé.. nem akar majd másfelé menni, ha eddig nem tette.
Sok nő, de akár férfi is ül otthon, nem tesz semmit, mert azt hiszi, rendben van minden. Elhanyagolja magát, elkényelmesedik. Ez nem jó... Én is voltam ilyen. Azóta megtanultam, bármilyen hosszú ideje vagy valakivel, meg kell hagyni neki az érzést, hogy kicsit küzdeni kell érted, vadászni kell rád... különben egy férfi új utakat keres, hogy kiélhesse a vadászösztönét.

Egyébként nagyon klassz a blogod, nekem nagyon tetszik:-)

Belőlem biztos hiányzik a szolidaritás, de mikor egy nő elkezd azon sírni, hogy mekkora szemét a férje, mert megcsalta, akkor két dologra gondolok:
a) Igen? Vajon mit tettél/nem tettél meg, amivel egy másik nő karjai közé lökted?
b) Ha viszont simán csak egy csélcsap disznó, aki röptében a legyet is, minek mentél hozzá? Jobban meg kellett volna nézni még a gyűrűzés előtt.

Bocsi mindenkinek az előzetes moderációért, múlt éjjel valaki nagyon genya dolgot írt be egy vita miatt, így éjszakára nem akartam nyitva hagyni.

Én is azt gondolom, hogy a barátság azért a kritikát is elviseli. Viszont tényleg a barátunkat másképp látjuk, elnézőbbek vagyunk vele, mint egy idegennel. A nők annyira kritikusak tudnak lenni más nőkkel,. A barátnő viszont gyakran szent.
Amíg barát :-)

Impresson: köszi a dícséretet. Azt hiszem, ez most marad egy ideig. Nekem is nagyon bejön.

Délibáb: ottapont!!!