A Sikoly maszkjában rabolgatott egy férfi boltokat, benzinkutakat. Aztán végül fenyegetésképpen maga mögött hagyott egy zacskó...gyurmát.
Mesébe illő történet.
Abszurd, nevetséges, mégis szomorú.
Woody Allen jut eszembe, mikor bement a bankba és odacsúsztatta a cetlit: nálam van a slukker...mintha látta volna előre a Nagy Magyar Jövőt.
A kétségbeesett, alkalmatlan, béna rablókat, akik félnek a banktól, hogy elveszi az autójukat, aztán egy egész országot megnevettetnek az akciójukkal.
Látom magam egy ilyen szituban....ha én lennék az eladó, akit kirabolnak éppen, azt hiszem, nagyon elszúrnám. Azt hiszem, annyira röhögnék, hogy ráesnék a pultra, persze szétcsapnám a fejemet, abból folyni kezdene erősen a vér, összekenném a maszkot, aztán a kiérkező rendőrök azt hinnék, valami kárt tettem a szerencsétlen rablóban.
De lehet, hogy kölcsönkérném ezt a csodás arcot, felpróbálnám a boltos köpenykémhez, jól megnevettetném tolvaj barátunkat, megkínálnám nyalókával, és megkérném, hogy mesélje el az életét.
Igen, igen, valami ilyesmi lenne a vége.
Mert annyira nevetségesen szomorú egy ilyen eset....még haragudni sem tudok érte.
