Első gyerekmentes napomat  következőképpen képzeltem:
Csendhallgatás, csendes lustálkodás, olvasás csendben, heverés csendben, szex csendben, csendes kajálás, csendes séta, csendes semmibe nézés...csend, csend, csend...
Majdnem sikerült:
Csendes takarítás, csendes rendrakás, függönymosás, ablaktisztítás, lámpabúrák csendes portalanítása, szekrények szortírozása....csendben.

Közben olyan kimerültség lepett meg, hogy délután aludnom kellett.
Most is aludnom kell... soha nem szoktam ennyit aludni...hm, nagyjából nem is alszom. Keveset és mélyet- kár pazarolni rá az életet.
Most viszont más...azt hiszem, érzi a test és a lélek, hogy mikor pihenhet.