Doris naplója

Amúgy meg beszéltem a szomszéd sráccal. Mondtam neki, hogy nem bírom tovább elviselni a kutyáit a kertünkben. Elmeséltem, hogy felzabálják a miénk ételét, sőt szexelnek vele, szétfurkálják a kerítés alját és egyáltalán... ez az én kertem.
Furcsa volt, mert úgy hajolgatott közben, mint a japánok, mikor köszönnek. Aztán mondta kb. 3- szor, hogy mindenképp utánalép az ügynek és köszöni, hogy szóltam és megoldja ... és közben hajolgatott továbbra is, pedig rég túl voltunk a köszönésen.
Esküszöm, úgy éreztem, hogy fél tőlem.

Biztos attól tartott, hogy hisztériás rohamot kapok és nekiugrok ott az utcán. Szerintem egy állatnak tart, amiért a fürdőszoba ablakuk alatt hangoztatom, hogy cafatokra szaggatom a dögjeit és egyben letömöm a torkán.

Pedig az csak vicc.
De lehet, hogy nem.
Ő nem tudhatja.