Azért azt elég megrendítő elképzelni, ahogy kommandós Doris a ház sarkánál leskelődik egy lapáttal a kezében, aztán óvatosan kilép a cipőjéből (épp, mint Linda a nagy akciók előtt), majd kilövés ... és gazellaként, macskanőként, hosszútávfutóként,  nyújtott léptekkel, tökéletes technikával rohan végig a kerten (persze a kezében ott figyel a lapát), aztán csont nélkül átugorja a másfél méteres sövényt, majd két- három akácfacsemetét, és végre utoléri!
Utoléri, pedig a dögnek négy lába van és legalább 6 méter előnye, de megszorul a vájatban, amit ő ásott. Akkor Doris, a terminátor, a killer, a született gyilkos lesújt. Lesújt a gyűlölt, szemtelen seggre.

Benne van ebben a csapásban a hónapok óta felgyülemlett düh, a sértettség, amiért jogtalanul lekezeli a dög is, a gazdája is... Lesújt még- ez már csak a farka, és még...már nincs is ott.
De jól esik Dorisnak, a vadembernek.

Eszébe sem jut, hogy ez röhej. Egyszerűen röhejes ez az egész szituáció.
Két dolog jut eszébe inkább.
Az egyik, hogy mikor ilyen helyzetekben van, hihetővé válik, amit a filmekben kinevetni szokott néha. Hogy emberek bizonyos indulatoktól vagy halálfélelemből erőn felül képesek teljesíteni. Akár 80 km/h sebességgel futni a sivatagban két napon át, vagy megmászni az Eiffel tornyot egy tehénnel a foguk között, vagy ilyesmik.
5 lépéssel átugrani egy 25 méteres kertet- ez nem rossz. Ilyet csak úgy nem csinálna ő. Elvégre nem tinédzser már. A harag viszont sokat segít.

Aztán még az jut eszébe, hogy soha, soha nem látta ő az anyukáját lapáttal a kezében rohanni, bokrokat átugrani. Nem látott olyat se, hogy a cipősarka beszoruljon az áruházak lábtörlőjébe. Olyat se, hogy beessen a dinnyék közé. Nem látta becsípve, nem látta félni, nem látta bizonytalannak. Vagy csak nem akarta látni. Vagy nem emlékszik. Nem akar emlékezni.
Egyáltalán soha nem látta hibázni. Már majdnem felnőtt volt, mikor sírni látta. Mindig azt hitte, hogy sose sír, hogy ő annyira tudja... a felnőttek annyira tudják, hogy mi a helyes. Ők nem bénáznak, nem futkosnak. Ők komolyak.
Ilyeneket gondolt a kicsi Doris régen. Amikor még nem killer volt.