Ebéd után pihenőztünk. Aludtam az Üvegtigris második részén úgy tíz percet. Ez idő alatt valakivel apró miszlikekre vagdaltunk egy embert, azután fekete műanyag zsákokba tettük a darabjait. Úgy rámoltam a hátszalonnát, a combot, a karokat, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog.
Egyszer arról álmodtam, hogy hónapokig dugdosom egy öregember hulláját az ágyneműk közt, a párnák alatt. Ebben sem volt semmi extra.
Szeretem az álmokat. Vicces, hogy ilyen könnyedén kezelnek horrorisztikus lehetőségeket.