Csodálatos élőlényekkel gazdagodtunk a tegnapi napon.
A Feritől kaptam őket.
A Feri egy nagy mackó. Egyedül él, mert úgy 3 éve elvált tőle a barátnőm, ő pedig azóta a gyerekeinek és a hobbijának szenteli magát.
A hobbija egy nagy rakat kutya, 4 ló, két pulyka, egy páva, megszámlálhatatlan galamb és csirke, akik egy - mr. Darcy kifejezésével élve- boldog tenyészetben élnek és szaporodnak követhetetlenül.
Hát most a Feri adott nekem kettő apró, fekete, csizmás- búbos csibét és 12 tojást, amiket azon nyomban a kotlósom alá helyeztünk.
Na jó. Mozgó csirke már csak egy van. De nem én tehetek róla, hanem a dög kutya. Merthogy mikor a példányokat a boldog tenyészetben hosszas futkosás után megfogtuk, akkor én még azon melegében haza indultam velük. Szépen a két kezembe fektettem őket és így gyalogoltam végig az utcán. Beszéltem is nekik, mert megfigyeltem, hogy azt szeretik. Ha tyúkul beszélsz nekik, azt nagyon szeretik.
Nem sokkal később a többiek is beértek, a tojcsikat betettük a kotlós alá, a két pipét meg elengedtem az ólban. Kedvtelve nézegettük őket, mikor az egyikük sasmadár módjára kiterjesztette a szárnyait, átrepülte a kerítést és eszeveszett módon futni kezdett.
Persze a gyerekek ordítva utána.
Ennyi pont elég lett volna ahhoz, hogy a csirke sokkot kapjon, és örökre eltűnjön az életünkből... szerintem ez is elég lett volna. Egyáltalán nem kellett volna a kutyának is beleavatkoznia, és kipirulva a vadászat örömétől be-, és kiszorítania, megcincálnia és a fülébe lihegni. De ő ezt tette, így szegény állat végül kipréselte magát a kertből és befutott a mellettünk lévő kanálisba. Nyilvánvaló, hogy mindannyian utána vetettük magunkat.
Okoska ordított.
Én ordítottam, hogy ne ordítson, mert elijeszti végképp.
Mr. Darcy visszarohant a merítőhálóért, mert gondolta, azzal majd könnyedén lehalássza. Bevágtattunk a nyárfacsemeték és egyéb növények közé, ott igyekeztünk felhajtani a szökevényt. Persze hasztalan. Végül feladtuk.
Úristen! Az Őrjöngő Ötös feladta!

Egy csibe megmaradt azért. És a 12 tojás. Ami ugye a jövő ígérete. Abból még bármi lehet.
Én pedig elmagyaráztam Zsöminek, hogy a  gatyás- búbos nem ám préda, hanem teljes jogú lakója a ranchnek. Odavittem hozzá, óvatosan az orrához nyomtam és mutattam neki: Nagyon szép pipi. Szeretjük a pipit. Nem bántjuk...hijj, az anyád! Mondom NEM BÁNTJUK!... Úúúgy, nyalogatja Zsömi. Ügyes a Zsömi.
A csirke pedig könnyedén kitépte a Zsömi szemöldökét, amúgy reccsenősen.
Hát ez van. Még dolgozom az ügyön.