"- Biztos vagyok benne, hogy Janó nem akart bántani. Véletlenül lökött el. Kár volt neki ezért egyest adni.
- Lelkifurdalásod van, hogy miattad kapta?
- Hát... nem is fájt annyira, és nem is akart bántani... kár volt így megbüntetni.
- De milyen tesi óra az, ahol suhángokkal csapkodtok, és fellökitek egymást?
- Aki nem akart focizni, az játszhatott. Kidobóztunk, és mindig kidobtuk Ketrint. Ő erre dühös lett, és egy fűzfaággal vert minket. Aztán mi a Janóval visszaadtuk neki. Janó meg egyest kapott.
- Aha. Te meg nem kaptál, pedig te is csináltad.
- Hát igen, de én estem el, ezért nem kaptam.
- Még jól is jártál ezek szerint.
- Jól, persze. A Janó nagyon sírt, nekem meg nagyon fájt, ahogy a Ketrin rásózott a combomra, aztán ahogy beütöttem magam a betonba.
- Szóval éppen az úszta meg legjobban, aki kezdte az egész balhét.
- Na ja. Lány..."
Ahogy ezt mondja: lány... azzal pontosan elárulja, mi a véleménye erről az egész ügyről, és úgy általában a lányokról.