Pudingocskánál olvastam egy macskás történetet. Eszembe jutott róla, hogy egyszer gyerekkoromban hogyan fogtam be egy macskát.
Akkor még csak épült a lakótelep, ahol laktunk. Mindenfelé építési anyagok hevertek, és a földben futó vízcsövek nem mindenütt voltak lefedve. Kráterek voltak a földben, amik aztán menedékül szolgáltak a kóbor állatoknak. Egyik télen egy csodaszép fekete macska költözött az egyik közeli "barlangba". Valami fajmacska lehetett, mert nagyon dús és fényes szőre volt, és aranysárga szemei. Tetszett mindenkinek. Sokan lejártak etetni, és többen próbálták befogni is. Hasztalan persze. Bizalmatlan volt, meg amúgy is teljesen jó élete is volt neki ott a csövek között.
Bolond lett volna feladni a szabadságát.
Én azonban elhatároztam, hogy megszelídítem. Akkor már túl voltam a Kis hercegen, és emlékeztem a rókás történetre. Az különben igaz ám! Az a megszelídítés teljesen úgy működik, ahogy ott le van írva. Azon a télen kipróbáltam. Esténként ételt vittem le. Letettem a nyíláshoz, és vártam. Guggoltam kellő távolságban a tányértól. A macska figyelt, szimatolt, majd előbújt. Fél szemét rajtam tartva evett, aztán eltűnt. Néhány nap múlva már beszéltem hozzá. Egyre közelebb engedett magához, de ha megmozdultam, azonnal elszelelt.
Ez így ment úgy két hétig. Aztán egy este nem volt a bunkerben. Valaki ráhúzott a nyílásra egy kidobott karácsonyfát, így mikor lementem hozzá, a bejárattól jó két méterre üldögélt. Mondtam neki, na mi van, barátocskám? Most aztán pórul jártál. Ő meg panaszosan nyávogott. Hát gyere ide, ha ennyire bajban vagy. Nézett egy darabig, aztán felállt, és szép nyugodtan odasétált hozzám. Én felvettem, hazavittem. Dörgölőzött, dorombolt, az egész családot elbűvölte. Nem ismertünk rá.
Nagyon sokáig élt velünk. Egy idő után mamámnál kötött ki, felnevelt egy nagy rakás kismacskát, összeszedte az egereket. Nem lehetett a közelében embergyerekkel bírkózni, mert ha sivalkodott egy kicsike, beszaladt a házba, és hangosan nyávogott. Nem szerette az agressziót semmilyen formában.
Poszó, így hívták. Már vénséges vén macska volt, mikor egyszer eltűnt. Elment a mamától, és soha többé nem jött vissza. Én legalábbis így tudom. De lehet, hogy meghalt, csak nekem nem akarták elmondani.
Néha arra gondolok, hogy valójában így történt.