"- Most mondd meg, ha te anya lennél, és a gyereked három napig nem jönne haza, te kibírnád, hogy meg sem kérdezed, merre volt? Vagy hogy nem hívod fel telefonon? Én különben sokkal többre tartom a Gyuri apukáját, mint az anyját, pedig ő meg alkoholista volt. Meg is halt korán, én már nem is ismertem. De eljött hozzám, mikor összejöttünk, és megnézett magának. Komolyan! Egyszer ott voltam Gyurinál, ő kiment a szobából, és akkor ott láttam egy férfit a fal mellett. Csak nézett engem kedvesen. Én annyira megijedtem tőle, hogy lerohantam, és mondtam Gyurinak, hogy van ott valaki... persze nem hitte el. Később mutatott képeket az apjáról, és akkor felismertem őt. Aztán mikor Gyurinak volt ez a hamisítási ügye, akkor is eljött, és azt mondta, hogy vigyázzak a Gyurira. Én kérdeztem is akkor tőle, hogy nem csinált- e valami hülyeséget. Óóó, nem, nem!... Aha, aztán két hét múlva meg bevitték. Akkor is megjelent az apja, és olyan szemrehányóan nézett... mintha vádolna.
Én érzem, mikor jön, amúgy... forró lesz a testem, a tarkómon meg hideget érzek. Egyszerre félek, és jó érzés is. Te hiszel a túlvilágban?
- Persze. De Gyuri nem, igaz?
- De, ő is. Mert egyszer neki is megjelent az apja. Másnap mentek volna le a haverjával a Balatonhoz egy diszkóba. Kábítószert akartak levinni. Aznap éjjel eljött álmában az apja, és kérte, hogy maradjon itthon. Gyuri úgy megijedt, hogy felhívta a haverját, hogy ő marad inkább. Akkor éjjel lecsukták a többieket. Tegnap éjjel is itt volt. Fél egykor ébredt fel Gyuri, mert az apjával álmodott. Számon kérte őt, hogy miért nem beszél az anyjával és az öccsével. Azt mondta, hiába vesztek össze, S. az öccse, és vigyáznia kell rá...
Nnna, kész vagy."
Amíg beszélt, a keze egyfolytában járt. Tépett, húzott, festett, vágott. Nézem magam, ő a hátam mögül figyeli a művét.
- Ez éppen te vagy.
Basszus, életemben ilyen jó hajam nem volt! Vad, tüskés, belóg, feláll... állati!
Illenek majd hozzá a hatalmas fülbevalóim. Azonnal meg kell néznem pudingocskánál a sminkelős postokat! Ehhez a frizurához ugyanis valószínűtlenül óriási, feketére satírozott szemek kellenek.
Apai gondviselés
2008.10.14. 20:04 - Doris, a komisz
Címkék: emberek életek
Tetszik
0
A bejegyzés trackback címe:
https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr35714131
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.