Doris naplója

"A telefon rezgőre van állítva. Rezeg most.
- Na, mit akarsz már megint? Nem hiszem el! Most azt írja: Nem szeretsz már, édes? Mert az előbb megkérdeztem, hogy miért hívott? Felhív naponta háromszor a semmiért, áhh...
- Régóta vagytok együtt?
- Rég. Már vagy négy éve. Ő elvált, nekem meghalt a párom.
- ???
- Igen. Autóbaleset.
- Jézus...
- Benne volt  a tévében is, meg a rádióban. Egy busszal ütközött.
- Nem volt egyszerű eset, gondolom.
- Hát nem. De éreztem akkor, hogy baj lesz. Aztán mikor mondták, mégsem akartam elhinni. Pedig akkor már egy órája rohangáltam, és kerestem, és hívtam a telefonját. Éreztem, hogy baj van. A gyerek még mindig nem heverte ki... 8 éves volt.
- És amúgy jól megvoltatok?
- Jól, persze. Már tíz éve voltunk együtt. Nagyon szerettem. Szerintem azért is menekültem ide, Ö- be.
- Menekültél?
- Igen, az elsőhöz, aki szembejött az utcán, és megszeretett, ahhoz hozzámentem. Nem tudok egyedül élni, ilyen vagyok sajnos. De megszerettem őt  azóta, úgyhogy jó ez így.
- Ő tudja, hogy így érzel?
- Ááá, nem. Az nagyon rosszul esne neki. De mondom, már megszerettem azóta. Csak a gyerek tudja ezeket. Vele mindent megbeszélek.
A telefon megint rezeg. Egy újabb sms."