Tegnap találkoztam egy régi kollégámmal munkaügyben, és néhány szót váltottunk csak úgy, az iskolai dolgokról is.
Azt én is látom már egy ideje, hogy a mi iskolánk az elmúlt három évben nagy változásokon ment át. Pusztul lefelé- így is fogalmazhatok. Őrületes magatartási problémák dúlnak mindenféle következmények nélkül, és olyanról sem hallani, hogy az intézmény klassz, nagy dolgokkal állna elő.
Egy ekkora városban a kultúrát javarészt az iskolának kellene a vállán vinni. Az ünnepségeknek, tanulmányi versenyeknek itt azért komoly híre szokott lenni. De nincs ilyen már egy ideje. Nincs semmi, csak balhék, és balhék és balhék.
Kérem szépen, a március 15- i műsor nem egyéb volt, mint sportverseny. A várossá avatásunk 15 éves évfordulója (amire az ovi 3 hete készül napi szinten) szintén sportverseny lesz. Tanítani már rég nem lehet a túlkorosaktól, akiknek a dicsősége minden egyes mocskos balhéval egyenes arányban nő azok szemében, akik még túl gyávák, vagy túl fiatalok ahhoz, hogy ugyanazokat az aljasságokat megtegyék. Dehát mitől is félnek, hisz bebizonyosodott már többször, hogy itt semminek nincs következménye vagy büntetése?
De miért van ez???
Nos, éppen három éve lesz hamarosan, hogy igazgatóváltás volt. Igen, igen, a régi kor megkövesedett, konzervatív vezetője nyugdíjba vonult. O. bácsi, aki számon kérte a tanárokon, hogy elvégezték- e tisztességesen a feladatukat, aki felrendelte a zsiványokat az irodába, és a nyakuk közé csördített a reccsenős hangjával, már az unokáját tologatja a játszótéren.
(Emlékszem, nekem is volt olyan, hogy üzent, hogy tanítás után menjek fel hozzá, én meg egész délelőtt azon filóztam, hogy mit felejtettem el, vajon mit fog számon kérni rajtam. De engem kedvelt- talán mert méltányolta, hogy megszállottként teszem a dolgomat- nem kaptam a legendás letolásokból.)
Jaj, mennyire örültek sokan, hogy nem lesz ő már többé ennek az iskolának a vezetője! Jön egy "jófej" (mert tényleg jó fej az új igazgató), aki majd demokratikus lesz, modern, nyitott, elnéző, kedves...
És jött.
3 év- ennyi elég volt egy jól működő iskola lezüllesztéséhez. Nem tudom, hány év kell majd ahhoz, hogy egyszer (ha észbe kapnak, ha váltanak, ha történik valami csoda) rendbe tegyék a dolgokat, és visszakapják a bizalmat.
Nos, ilyenekről beszélt nekem a kolléga, aki ott van, benne van, fiatal, lelkes... illetve már nem az. Fásult, beletörődő, aggódó. Elege van az egészből.
Visszasírja azt a régit...
Vekerdy Tamás írta egyszer (sokszor), hogy a kisgyereknek szüksége van arra, hogy a szülei mindig biztos döntéseket hozzanak. Úgy tíz éves koráig semmi szüksége a szabadságra, a demokráciára, ugyanis nem áll készen rá. Összezavarodik tőle. Nem tud vele mit kezdeni. Attól érzi jól magát, ha a felnőtt megmondja, mi a helyes. Ez biztonságot ad neki.
És eszembe jut az a régi mondás is, hogy fejétől bűzlik... ugyebár.
Hogy jön össze ez a kettő?
Hát csak úgy, hogy szerintem a felnőttnek is gyakran szüksége van arra, hogy tudja, a vezetője mit vár el tőle, mik az ő kötelezettségei, mit fognak számon kérni rajta. Nem csak a gyerek húzódik mindig a könnyebb ellenállás felé, hanem a felnőtt társadalom nagy része is. A vezetőnek pedig bizonyos helyzetekben fel kell vállalnia a "rosszfejséget" azért, hogy a dolgok jól működjenek. Mert bizony ha a fej rosszul teszi a dolgát, akkor bűzlik lentebb a test is.
Minden, minden szétesik, ha nem jó kezekbe kerül. Egy család... egy iskola... egy ország.
