Picike megőrült egy ideje.
Nagyon megőrült. Dacol is, meg színészkedik... minden apróságon üvöltve, visítva őrjöng, túldrámázva a problémát. A család minden tagját kikészíti a kötekedésével. A nagyok menekülnek, mr. Darcy tépi a haját. Csak én bírok vele. Néha. Nem mindig. Nehéz akkor a legkedvesebbnek lenni, mikor ő a legundokabb, de sajna csak ez hat rá. Attól nyugszik meg, ha szeretik olyankor, mikor a legnehezebb szeretni.
Ma volt a csúcs. Csúcs borzadály, idegroham, őrület. Szörnyű volt egész nap. Aztán meg is büntette a világ. Délután kimentek Okoskával a kiserdőbe, ő pedig valami kővel lezúzta, beszorította, tönkretette két ujját. Sikítva jött haza, előtte a bátyja rohant, hogy baj van, menjek. Gondoltam, leszakadt a keze, vagy valami, azért a rémület, de nem: csúnyán megsérült, de azért nem tragédia- megint volt egy kis rájátszás. Megnyugodott egy idő után, és ez eltart azóta is. Okoska pátyolgatja, ő pedig szelíd, kedves, nyugodt. Igazán jól lehet így szeretni.
Nem lehetne ilyet baleset nélkül is???