Munkába menet a híreket hallgattam. Már megint megöltek két embert; a gyerekeiket sokkos állapotban szállították kórházba. Míg vártam a részleteket, eszembe jutott egy néhány nappal ezelőtti beszélgetés öcsémmel. Agresszióról, ingerlékenységről csevegtünk. Ő azt mondta: lehet, hogy a kajában van valami, amitől  megőrülünk.

A pirosnál valami imbolygás mellettem. Kinézek, egy férfi vigyorog be az ablakon. Na mi ez? Irányárat, vagy Fedél nélkült hozott? De nem úgy néz ki... jól néz ki. Hanyagul leeresztem az üveget, ő pedig nyájasan megszólal:
- Jó napot kívánok.
- Jó napot.
- Nagyon csinos tetszik lenni.
- ???
A szemöldökömből hirtelen frufru lesz ennyi zavar nélküli vakmerőség láttán. A sötét szemüvegen át éppen látom a mosolygó száját és a kivillanó fogait. Kicsi fogai vannak. Hirtelen eszembe jut az a három vízszintes barázda, ami évről évre mélyebben vésődik a homlokomra. Ennek a hülye szokásnak köszönhetem. Ennek, hogy folyton tágra nyitom a szemem, és kérdőn felhúzom. De ha egyszer se köpni, se nyelni...
- Köszönöm szépen.
- Hová tetszik menni?
- Dolgozni.
- Idevalósi?
- Nem.
- Ideadná a telefonszámát?
- Nem.
- Miért?
- Mert férjem és családom van.
- Jaj, bocsánat, elnézést, viszontlátásra.
Bepattan a mögöttem lévő kocsiba, és utazunk tovább.
A hírről persze lemaradtam, de öcsém szavai újra eszembe jutnak. Lehet, hogy igaza van, és tényleg megesszük az hülyeségeinket, a gátlástalanságainkat, a tolakodást, a "mindent egy lapra" bátorságot, az idióta boltrablásokat, a magyarverést, cigányverést, tanárverést, diákverést, az internetes zaklatást, a pedofíliát, családirtást ... ezt az egész őrületet valami szar adaléknak köszönhetjük, amit föletetnek velünk. Milyen jó lenne, ha tényleg csak ennyi lenne!
Lehet, hogy ez a fickó is szemetet kajált reggelire. A visszapillantóba nézek, hátha látok valami gyanúsat magamon. Könnyen lehet ugyanis, hogy nem ő, hanem én ettem vegyszert, amitől azután az összes fura embert, helyzetet, történetet bevonzom. Bár már megszoktam ezt, mégis a mai napig meglepődök dolgokon. Az a három barázda pedig csak egyre mélyebb, és mélyebb...