- És az hogy volt, mikor anyukád elhagyott? arról nem beszéltetek azóta?
- Hát az fura volt, mert ő mindig azt mondta, hogy apa nem adott neki. Azt mondta, nem engedett. De én mindig kérdezgettem apát, hogy mi volt ez, ő meg csak annyit válaszolt: anyád így döntött...
Mikor 12 éves voltam, akkor ideadta a bírósági papírokat, és én elolvastam. Nehéz volt megérteni, de abban az állt, hogy anya le is mondott rólam. A bíróság apának ítélt, és ő mindent elvitt a házból; cserébe lemondott rólam. Hozzá még követelt 500 ezer forintot.
- Az nem volt egyszerű apukádnak sem, gondolom.
- Ááá, az még hagyján. Az, hogy anya elment, nem annyira készítette ki. Inkább az utána lévő. Akkor volt először igazán szerelmes. 12 évig tartott, és addig végig úgy volt, hogy a nő majd eljön a családjától.
- Ja, hogy családos nő volt? Ennyi ideig hitegette?
- Igen. Apa végig azt várta, hogy majd eljön. Aztán a nő bejelentette, hogy terhes a férjétől. Ott lett vége. De talán ma sincs vége... bár azt mondja apa, hogy most már nem lesz rosszul, ha meglátja az utcán... ezt mondja. De négy évig szenvedett utána. Ezerszer mondtam neki, hogy felejtse el. Hiába. Szerette azt a nőt nagyon.
- Akkor te nem vagy túl jó véleménnyel a nőkről, ha jól sejtem.
- Hát így apával kapcsolatban nem. Ő sokat szenvedett miattuk.
- Nem is akar már kapcsolatot?
- Nem akar már senkivel élni. Ketten vagyunk. Barátnője van azért, de ennyi. Vele élni nem akar.
- A karácsonyt várod már?
- Nem. Én nagyon jól meglennék karácsony nélkül.
- Hogyan szoktatok ünnepelni?
- Ünnepelni? Azt nem szoktunk. Odaadjuk az ajándékokat, aztán tévézünk. Utálom ezt a karácsonyos ajándékozási őrületet. Minél nagyobb ajándék, az a lényeg. Nem az, hogy a család együtt legyen, vagy ilyenek. Mindegy, majd kapnak valamit, aztán túl leszünk rajta. Az is lehet, hogy dolgozom akkor. Majd látjuk a beosztást. Most lehet, hogy lesz valami új munkám amúgy. Egy étterem tulaja szólt egy barátomnak, hogy kellene rendezvényeket szervezni az éttermébe. P. meg szólt, hogy csináljuk ketten. De majd azért ráfigyelek, mert a főnök már variál. Részesedést akar, mikor a legnagyobb haszna így is neki lesz. Azt hiszi, hogy azért mert 18 éves vagyok, majd lehúzhat, ahogy akar. Hát ez nem így van. Én apa mellett már láttam egy- két dolgot, ismerem a lehúzási taktikákat. Ha megegyezünk, ügyvéd azonnal. Mindenről szerződés. Engem biztos nem ver át. Vagy nem is megyek oda. Maradok itt, ahol vagyok. Két- három év múlva úgyis abbahagyom. Addigra megszedem magam, és elmegyek tanulni. Nem fogok a pult mögött megöregedni, az egyszer biztos.
Vékony, mint az ujjam. A haja fekete, a szeme feketével kontúrozott szürke. A ruhája fekete és ezüst. Ahogy beszél, az olyan férfias, kemény. Semmi lágyság, hajlékonyság a hangjában; kurtán, határozottan pattintja a szavakat. Nehéz eldönteni, hogy haragszik, vagy jól érzi magát. Teli van Svarowsky ékszerekkel. Ez a kedvence. Nem a síma Svarowsky, hanem a "hattyús".
Az jobb, szebb... az az igazi minőség. Erősebben szikrázik bárminél.
