9:15
- Na és mi van Nagyfiaddal? M. is kérdezte, hogy mit tudunk róla.
- Vasárnap éjjel hányt, aztán másnap rosszul volt, de az orvos nem tudott fogadni, csak kedden. Még tegnap itthon tartotta, de már jól van. Ma már ment.
- Hát te... mindig van valami vírus. Nálunk is beteg volt mindenki. Először a kutyák kezdtek köhögni...
Én meg röhögni. De nagyon.
- Ne röhögjél! Van ilyen, hogy állatról emberre, meg emberről állatra menő vírus. Szegény Snoopykám, nagyon köhögött, aztán L. kapta el... így sorban az egész család beteg volt.
Muszáj röhögnöm. Ez akkor is abszurd, ha nem az.
14:15
A boltban két nő pakolja az árut: Cérna és Gumilabda. Egyikükön lóg és leng a Pennys egyenruha, míg a másikról kis híján lereped. Hangosan (nagyon hangosan) beszélgetnek:
- Az a ruha rajta, te!... Megkötve valahol a mellénél meg a derekán is. Most gondold el, hogy nézett ki abban! Tisztára mint egy szaloncukor.
- Vagy Michelin baba.
- Háhá... ez jó! Michelin baba. Igen, valami olyasmi volt. Annyira röhögtem.
Röhögnek most is.
- Beteg az szerintem. Elmebeteg. Hogy lehet má' így kinézni?
Vihogok én is, befordulva a polcok közé. Ez egy ilyen nap.
Az emberek nem látják magukat, néha mennyire mókásak. Sokkal gyakrabban viccesek, mint ahányszor azok szeretnének lenni.
