Doris naplója

Már egy hete félek. Nézem a naptárt. Számolok ... nem jön ki, nem jön meg, késik, már itt kellene lennie, nézem az arcom, a szokásos pattanásokat keresem. Miért nem történik valami? Bármerre járok, nőket látok. Tolják a hasukat, a kocsikat, karban imbolygó három hónapos próbálja tartani a fejét, látom a pihéket a tarkóján. Ez valami jel? Úristen, nem akarok többet ilyet, elég volt már, nem kell az út eleje még egyszer. Elég.
Gyógyszertár, kis doboz. Remegve bontom ki, a fejemen átfut, mi vár rám, ha kétcsíkos. Kitágult vénák, vérszegénység, hányinger, babaruhák, elveszített munka...
Nézem a pálcát, a homlokom izzad, a kezem hideg. Lassan felkúszik a minta, színesedik a csík. Egy csík... egy csík... egy csík...
Olyan üresnek érzem magam...