Doris naplója

- Na. Mi van?
- Semmi.
- Mag van?
- Van. Kevés. Sokan vagyunk.
- Sokan. Mit csinálunk?
- Figyelünk.
- Mit?
- Az előbb kint volt. Hozott egy vasfát. Odatámasztotta a fánkhoz, és felmászott. Aztán lezuhant, és szétszórta a magot. Az összeset.
- Majd megesszük onnan.
- Meg. Az veszélyes. Van macskája. Azt a drága magot a földre... Nagyon hangosan csipogott. Rossz neki, hogy nincs szárnya.
- Éhes vagy?
- Mindig.
- Én is. Most mi lesz?
- Várunk.
- Meddig?
- Nem tudom.
- Már nincs itt.
- Az nem biztos. Fő az elővigyázatosság.
- Én már nem bírom. Amott szóltak a szürke felhőn túl, hogy itt van mag. Onnan jövök. Muszáj ennem.
- Mész?
- Megyek.
- Jó. Ha túléled, megyek én is. Enni kell.