Valami hajóútról álmodtam. Bobival utaztunk egy hajón. Semmi veszélyes nem történt, mégis kísérteties, félelmetes hangulat volt.
Egy ideje beszélek, és néha kiabálok álmomban. A lábam olykor a párnákon van, mr. Darcy tuszkol vissza a helyemre. Gyakran váratlanul borít el az indulat, máskor minden ok nélkül van jókedvem. Egyszer bizakodom a dolgok jól alakulásában, aztán látok, vagy hallok valamit, és reménytelennek látok mindent. Ezek a hullámzások viszont annyira elfárasztanak, hogy akár napközben is aludni szeretnék. Aztán mégis hajnalban kelek. Tesóm azt mondja, zárjam el a tévét, és ne engedjem be a fejembe azt, hogy mennyire rossz most. És persze ne olvassak híreket; nem, nem, egyszerűen ne vegyek tudomást arról, hogy mi zajlik körülöttem.
Tényleg ez a jó megoldás? Ha nem hiszem el, hogy velem megtörténhet valami rossz, akkor több esélyem van megúszni? Egyáltalán: Jó taktika a "megúszás" taktikája?
Az indokolatlan rosszkedvek gombamódra szaporodnak.
Az indulataim szétrobbantanak.
Vajon a külső világ fordít ki, vagy bennem történik valami, aminek még nem látom a végét?
Ragaszkodom hozzá, hogy a feszültséget ne félelemnek nevezzük.