Anyáéktól jöttünk hazafelé. A rádió szólt, és hirtelen Chubby Checker kezdte rázni, és én is vele, na persze. Őrületes jókedv kerekedett a kocsiban, ugráltunk, táncoltunk, én meg meséltem a fiúknak, hogy ez aztán remek zene, és el lehet képzelni a papát, mikor a hatvanas években hosszú hajjal, trapéz nadrágban tekergette a csípőjét valami szocreál szórakozóhelyen Szolnok belvárosában Chubby Checkerre. A papa? Igen, igen, képzeld, ő is volt dögös csávó, ahogy a mama is belevaló csaj, így van ez kitalálva, vagyunk fiatalok, aztán meg elmúlik egy idő múlva. Mondhatni, a fiatalság gyógyítható. Én még láttam táncolni őket, ahogy te is látsz engem itt bohóckodni. De jegyezd ám meg jól, mert a te fiad már nem fogja látni, és neked lesz a dolgod, hogy elmeséld, milyen volt, mikor együtt hülyéskedtünk. Nézd csak, nézd, milyen színtelenek kint az utcán a többiek! Hallod?, majd mindjárt felébresztjük őket! Húzd le az ablakot, most hallják ők is, helló, helló, integetünk, a karunk kalimpál veszettül! Kapkodják a fejüket, azt hiszik, ismernek, szevasztok, itt vagyunk! Most aztán lesz min gondolkodniuk, nem ismerik a rendszámot, az arcunkat sem. Fogalmuk sincs, kik voltak, akik ezen a vasárnap estén végigtwisteltek a városon.