én elképzelhetetlennek tartom,hogy a környezetében senki nem veszi észre 9 hónapig..ez lehetetlen..azokon is felelősség van..és a tettre nincs mentség..segítséget kellett volna kérnie..annyi ember vár gyerekre..annak is lett volna másik szülője..még fizetett is volna...ez a kúltúrálatlanság..a butaság..a hanyagság..nemtörődömség..és mégegyszer..a környezete felelőssége..mert tudniuk kellett...lehetetlen,hogy ne tudták volna...

Ezen is jó ideig el lehet molyolni...

De amikor egy mondjuk 3 gyerekes nő, esetleg diplomás, jól szituált is megteszi, megtette...

Proaktív

Baka: Ugyanazon a vonalon haladsz, amin az átlag. Ítélkezel, és megoldásokat latolgatsz, amikkel ő nem élt. Ezzel teli a padlás.
Engem az érdekel, MIÉRT? Miért nem kér segítséget, mit érezhet, mitől tarthat, mire gondol? Egyáltalán volt kitől segítséget kérnie? És azt ne mondja senki, hogy a szülei...nem ismerjük a kapcsolatot. Sőt, ha jó a kapcsolat, még lehet, hogy hátráltató tényező. mert akkor arra gondol: majd csalódnak bennem, meggyűlölnek...a faluban (Tennye- mekkora hely ez???) megvetnek, kibeszélnek, a szüleimre szégyent hozok...blablabla.-...túl egyszerű azzal elintézni, hogy buta volt.

Proaktív: Nos, a diplomás, 3 gyerekes megint egy másik történet. Hogy ott miért? De biztos ott is vannak okok.

Jellemző egyébként, hogy a baba szájába wc papírt tömött. Valószínűleg azt akarta, hogy hallgasson el végre, amíg kitalálja, hogy mit csináljon. Ha szimplán meg akarja ölni, egyszerűen megfojtja, vagy valami ilyesmi. Nem szarakodik a papírokkal.
Ezt csak úgy gondolom....

Én ezekben egyet nem értek meg sosem. MIÉRT nem veszi észre a krnyezete? Nem vette észre a mama, hogy nem kell tampont venni a lányának? Hogy hangulatváltozásai vannak? Hogy nő a pocakja ha csak kicsit is? Hogy eltűnt délutánra és legyengülve került elő? Akárhogy? Milyen család az ilyen???? Milyen ANYA az ilyen? Anya az ilyen????

Anyukám húga is 16 évesen szült. Tényleg nem vette senki észre, hogy terhes. Igen is, van ilyen. És még csak az se kell hozzá, hogy ne figyeljenek rá oda. Anyukámmal egy szobában laktak, és ő sem vett észre semmit. Az utolsó héten derült fény mindenre. Akkor azt mondták, örökbe adják a kicsit. Aztán, ahogy megszületett, nem bírta elengedni, otthagyni, és hazaköltözött.
A nagymamám egy évig nem bírt emberek elé kerülni, annyira szégyellte magát.
Ha nem derül ki az utolsó héten minden, akkor nem tudom, mi lett volna...

Néhány éve húsvétkor, mentő érkezett a második szomszédunkhoz. Ismertük a családot az én születésem óta, akkor költöztünk abba az utcába. Sokan laktak együtt, három generáció, és azt hittük, a mamáért jönnek, akinek már rég meggyengült az egészsége.
De nem. A lány, aki akkor 15 éves volt, gyereknek adott életet a fürdőkádban, húsvét hétfő reggelén. És nem, hidd el, de senki nem vette észre. Egy iskolába jártunk, ő három évvel alattam, szinte minden nap láttam. Láttam, hogy hízott. De bizony vannak olyan terhességek, amikor nem annyira nő meg a pocak. Biztos pszichés is, hogy titokban akarja tartani az anya...
Az lett, hogy a leány tanult tovább ugyanott, az ő anyukája ment el gyesre a kicsivel. (A harmadik gyereke akkor úgy hat éves lehetett.) Az új, titokban érkezett jövevényt imádta az egész család, az apuka és családja pedig meglátogatta néha. És persze, megdöbbentünk, de hamar elhalt a legrosszindulatúbb pletyka is, látva az igazán egyszerű család emberi hozzáállását. Mi meg még örültünk is, hogy nem a mamát vitte el a mentő... És azóta tudjuk, hogy van ez így is. Így lehetett a legjobban kezelni az egészet, és nemhogy nem szégyen, de még most is könnyekig megható... Ahogyan kint ültek vele mind a teraszon, a ház előtt, és csak lesték a picit...
Ha egy gyereklány megöli a gyerekét, az teljes mértékben a környezete felelőssége. Előítéletek, és rögeszmék, ugye... Mert mégis mi válthat ki egy gyerekből - hiszen még gyerek-, olyasmit, hogy kiolt egy életet, amit ő adott?!... Neki még nincs saját élete, még a saját világképe is csak csírázik, még most szembesült azza, hogy nem úgy mennek a világban a dolgok, ahogyan ő azt megálmodta. Az van benne, hogy mit fognak szólni a szülei, a szomszédok, hogy hol van az, akitől fogant az a gyerek, és egyébként is miért történt az egész... – ennyi az ő világa. Nincs benne szocpol, meg tébé, nincs esemény utáni hormonbomba, se anyaotthon, se örökbeadás, csak szégyen, megalázás, és mérhetetlen magány. Ebbe van bezárva a titkával. Ki ne esne a lehető legnagyobb kétségbe?
Ilyenkor csak az segíthet, ha a gyereklányt szereti valaki annyira, hogy megérzi rajta mégis a terhességet, vagy legalább annyira, hogy a lány a kádban ülve végre fel mer ordítani neki: „Anya, anya, jön a baba!” – és akkor a tragédia elkezd csodává alakulni...

Szerintem nincs az a szörnyűség, ami egy lányban, nőben, asszonyban képes lenne elnyomni az anyai ösztönöket. Előbb utóbb úgyis a felszínre törnek, mindegy hány éves az illető. A társadalom pedig azt veti ki magából, aki megpróbálja felnevelni a gyermekét, és nem azokat a pöcshuszárokat akik összehozták azt a gyereket. Szomorú.

Hát, tudod, ítélet ide, háttér oda, épeszű magyarázat aligha van erre a cselekedetre. Azaz ... egy van: EMBER! Így, nagybetűvel. Merthogy állat ilyet nem tesz, főleg alapos meggondolásból.
Meg aztán mi az, hogy meghízott kicsit? Hány hét is telik el, amíg jól látható a terhesség? Egy biztos: nekem ne próbálja senki - főleg a kedves szülők!!!! - bemagyarázni, hogy nem vették észre.
Ilyen nincs.
És akkor kérdezem én, ilyen szülő gyermekétől mit várhat az ember?
Nincs itt mentség, kérem szépen. De nincs ám!
Az már egy másik kérdés, hogy a rablógazdálkodást folytató, szenzációhajhász, néphülyítő, a pénzen kívül mindent semmibe vevő médiumok mit tesznek egy ilyen hírrel. De van olyan hír, amivel nem ezt teszik?

kelgyo, ne ítélj, hogy ne ítéltessél! Az anyai ösztön van, működik, de ellentétben az állatvilággal, van társadalmi meg- és elítélés is, van tessék-lássék felvilágosítás, meg, ugye, megmondtam!, és még ezer különféle, csakis az adott egyén adott helyzetében megélt valóság. És bármit tett vagy tesz, a bűntudat elkíséri egész életében. Akkor is, ha az anyai ösztön hirtelen hatására szuperanyává válik, mert ugye a varázsvessző is valami ilyen módon hat. És bizony, van az úgy, pláne, ha még tudatosan titkolja is, hogy a kutya nem veszi észre. Magát a szülés tényét valamikor felfedezik, sajnos, az esetek többségében holmi elvérzés kapcsán. Nem tudom, mit tettem volna. Igaz, az esélyt nagykorúságom előtt nem adtam meg magamnak. És igen, engem is jobban izgat, hogy mi motiválhatta.

kelgyo: A papagájunk rendszeresen felfalja a kicsinyét, mikor többnek ítéli a kelleténél, A vadmadarak nem etetik, csak az erőset. A kutyánk a hatodik kölykét (a legnagyobbat) az ajtóba tette meghalni néhány hete....
Egyébként egyszer láttam a tévében erről a "nem észre vevésről" egy beszélgetést, ahol mondták, hogy a titkolt terhességek mindig kisebbek, mint amit büszkén viselnek. Egy kis slampos ruha, és már nem látsz semmit.
A szülő, aki nem veszi észre: Voltál már úgy, hogy az ismerősöd egy idegen helyen szembe jött veled, és nem ismerted meg? Mert én már igen. Ilyenkor az agyad nem feltételezi, hogy az illető ott lehet, ezért "nem látja meg". Egy szülő, aki azt gondolja, minden rendben van, és nem hiszi, hogy ilyesmi a lányával megtörténhet, egyszerűen kizárja az agyából ezt a lehetőséget. Ezért nem veszi észre. Mert hamarabb gondol arra, hogy hízik, mint arra, hogy babát vár.

És még egy: Én ugyan magas vagyok, és nem titkoltam a terhességeim, de Nagyfiam nekem is félidő körül kezdett egyáltalán látszani valamelyest.

Hát, ez az! Már félidőben meglátta a fiad, pedig nem biztos, hogy olyan tapasztalt.
Ó, igen, azt meglátni, amit akarunk, az jól bevetgt gyakorlat itt-ott. Szerintem slendriánság, felelőtlenség.
Azok az állatok, akiket emlegettél, biológiai szükségszerűségből teszik, amit tesznek. Mi emberek vagyunk, elvileg agyunk is van, amiben elvileg gondolatok is vannak, meg némi morál. (Kinek hogy persze.) Az ösztönt ne tévesszük össze a morállal. Az ember állítólag egy tudatos állat. Akkor? Papírt tömünk a gyerek torkába? Jól átgondolt eszköz: garantáltan végez vele, és hang sem jön ki a torkán, így senki sem figyel fel rá. (Brrrrrrrrrrrr, a hideg ráz, ahogy leírom...) Ez tudatos, átgondolt tett, semmi köze az egyébként teljesen célszerű állati ösztönhöz. Továbbra is kikérem az állatok nevében.

kelgyo: Látszani- nem látni! A terhességem kezdett látszani akkoriban.
Én meg nem gondolom, hogy ez tudatos- főleg nem egy 16 éves lánytól. Egyébként a szülés amúgy is egy módosult tudatállapot- erről épp nem rég írtam- nem mérhető egy normális állapothoz.
Ösztönt a morállal? Pl. úszol a folyóban, és valaki a hátadba kapaszkodik, te meg úgy érzed, megfulladsz. Van egy pont, amikor már ha kell, lerúgod magadról, hogy életben maradj.
A morál és az erkölcs frankó dolgok, de én megint kétkedő vagyok. Biztos vagyok benne, hogy mindenki kerülhet olyan helyzetbe, amikor az ösztön kerekedik felül.
Továbbra is mondom, nem fölmentést akarok adni- nyilvánvaló, hogy büntetést érdemel, de mint moralizálás, nem rossz téma.
Túl egyszerű bármilyen helyzetre csak úgy azt mondani, hogy fekete, vagy fehér.

"Az vesse rá az első követ, aki maga is bűntelen"
Olyan meg nincs...
Leslie a lehető legjobban foglmazta meg a lényeget!

Nagyon remélem, hogy olyan szellemi szinten "él" az a 16 éves lány, ami megmagyarázza némileg a tettét. Vagyis azt, hogy hitt abban, hogy ki lehet hordani egy gyereket, megszülni és "eltüntetni" úgy, hogy senki sem tud majd róla.
Ettől függetlenül nem csodálom, hogy elítélik. Esetleges sanyarú sorsa ellenére is. Szorult helyzetben volt? ??? Miért csak róla beszélünk? Milyen helyzetben volt az újszülött? Köteteket írtak már arról, hogy amikor elhagyja az anyaméhet, megszületik a baba, elég "drasztikus" változást jelent az a számára. Na és ezután papírral tömik tele a száját! Milyen helyzetbe került? Ne mondja senki, hogy az a pici még nem érez semmit! És ő aztán teljesen védtelen. Ő aztán nem fordulhat sehova segítségért. Még védekezni sem tud. Ki az igazán szánnivaló? Egy dolog az, ha lerázom magamról valakinek a segítségért kinyújtott kezét, de más az, ha egy magatehetetlen emberkét megölök. Arra nincs mentség. És legyen bűntudata, legyen lelkiismeretfurdalása! Ez a minimum.
Nem tudom a statisztikát, évente hány kiskorú esik teherbe. De megölés nélkül is megoldják a dilemmájukat. Elmondják az orvosnak, vagy egy rokonnak. Lehet, hogy kapnak érte verést otthon, de azt ki lehet bírni. Abba nem lehet belehalni.

Ezek mind nagyon szomorú dolgok, és igenis hibás a környezet is, de én azért nem támadnék senkit. Soha sem tudhatjuk mi zajlik a másik lelkében. Ha nem segíthetek rajta, akkor minek bántanám, bántja ő magát anélkül is.

Van egy barátnőm, akkor ismertem meg, mikor már csak egy hónapja volt kb a szülésig. Sem a párja, akivel nagyon labilis kapcsolatban voltak, sem a nagylánya nem vette észre. Én sem, bár én akkor láttam először. 38 éves volt akkor. Később beszéltünk a terhességéről, amit úgy élt meg, hogy hárította a problémát, arra gondolt, valahogy csak lesz majd. De többnyire úgy élt, dolgozott, mintha minden rendben lenne. Saját elmondása szerint nagy szerencse, hogy mikor megindult a szülés, arra gondolt, hogy vesz egy gyógyszertárban görcsoldót, de a gyógyszerész rábeszélte, hogy menjen be a kórházba. Majdnem megszült az autójában egyedül, de odaért. Azóta 4 év telt el, a fia egy tündér, imádja. De most is mindig azt mondja, hogy akkor Ő olyan állapotban volt a több hónapos szorongástól, hogy bármire képes lett volna, sokszor azt gondolta, hátha halva születik a baba, vagy koraszülött lesz, és azért hal meg. Mindig bántja utólag is a lelkiismeretfurdalás ezekért a gondolatokért, de akkor művelt, segítségre is számítható nő létére mégis ezt gondolta. A gyógyszerész segített neki egy pillanatra észre térni. Pedig nem is tehetetlen ember, nagy lányát egyedül nevelte, és most már a kicsit is, megoldja a gondokat. Mégis volt egy időszak az életében, amikor nem gondolkodott "logikusan", meg volt zavarodva. Maga sem érti utólag hogyan lehetett ez. Úgyhogy nagyon vigyázzunk az itélkezésse, igazad van Doris.

Igen Leslie nagyon klasszul megírta. Ráadásul olyan megható is volt, mikor olvastam.
Tyria: Igazad van...kelgyonak is...ezek mind olyan dolgok, amik állnak. De az is igaz, amit cesztina írt. Hogy az vesse rá az első követ...mondjuk ilyen mélységű bűne nem sok nőnek van (hál istennek). Viszont abortuszból jut több ezer egy évre. Ez persze nem ugyanaz, de valahol hasonló. Gyilkosság az is, megelőzhető is lenne, mégis sokan azt képzelik, velük ez nem történhet meg.
Aztán megtörténik.
Van, aki túllép rajta (akár 5- ön is), van, aki egy életen át magában hordja a bűntudatot.
De előre nem tudják, hogy majd hogy lesz azután. Csak azt tudják, hogy abban a pillanatban meg kell tenniük ezt a lépést, különben összeomlik az életük.
Olyankor az ember nem lát lehetőségeket, segítséget, megoldást...semmit.
Csak a rosszat látod néha.

Én úgy gondolom, hogy egy gyerek sosem kéri azt, hogy ő megszülessen...
És az embernek meg kell tanulnia vállalnia a felelősséget akár egy ilyen esetben is. Viszont a félelem nagy úr! Főleg, ha szintén gyerekrőll van szó, akinek következményeket kell vállalni, mert 16 évesen még mindenki az.
És itt jön Doris kérdése, hogy miért? Miért kellett annak a lánynak "gyilkossá" válnia?
De legfőképpen...
Miért nem vette észre senki sem, hogy az a gyerek bajban van? Miért nem kapott senkitől sem egy segítő kezet?

Úristen, langi hozzászólását most vettem észre! Pontosan ez az, amiről beszéltem!!!
Más tudatállapot egy ilyen terhesség. Nem ilyen helyzet miatt, de voltam már így. Az embernek beszűkül az agya, és nem lát semerre. Amit kívülről teljesen normálisnak gondolunk, mint megoldást, azt egy ilyen stresszes állapotban meg sem látja az ember. Nem tudom, az agy védekezik ilyenkor, vagy mi ez, de nagyon fura állapot. És mondjuk ennek a csúcspontja maga a szülés, ami meg teljesen más tudat. Mikor Okoskát szültem, van olyan részlet, amire nem is emlékszem. Utólag mesélte mr. Darcy, hogy ezt mondtam, ez volt, az volt.
Le akartam zárni ezt a beszélgetést, de nem tudom, mivel, mert nem jutottunk semmire. Én magam csak annyira, hogy BÁRMILYEN helyzetben óvatosan az ítéletekkel. Sőt, egy egyszerűbb dologban talán könnyebb ítélkezni: egy rosszindulatú, pletykafészket a környezetemben könnyebben elítélek, mint egy ilyen abszurd helyzetet és benne a szereplőket.

Lássuk az én véleményem, mert láttam és megéltem helyzeteket.
A kollégiumunkban lakott D.Virág makói lány, aki 17 éves korában terhes lett. A Friderikusz műsorában ő ment annak idején. A tévében az ment és azt nyomták, hogy senki nem vette észre(egy kollégiumban). Mi annak idején, még a hasán sem látszott, észrevettük, mert tizenéves fiúkként nem tudtuk nem észrevenni, hogy kétszer akkora lett a melle. Mindenki arról beszélt, hogy VIrág terhes, de senki sem akart róla tudomást venni. Azaz létezett a dolog, de mesevilágunkban éltünk. Azután ő Szegeden egy lépcsőházban hagyta, ami mégsem a gyilkosság esete. Hamarosan visszakérték a gyereket, és ki tudja mi van velük, de egy ideig tuti együtt éltek. Ekkor jövök ÉN.
A barátnőm 16 éves korában terhes lett. Igaz, én melette áltam, de kezdettől fogva(egy 16 éves és egy 18 éves személyről beszélek) volt annyi eszünk, hogy az a hasában ott egy ember. Ha végig azt fontolgatjuk, hogy miként tesszük el láb alól, ha megszületik, akkor máshogy jön le. Most él, köszöni szépen jól van, itt az ideje, hogy középiskolás legyen.
Ezzel azt akarom mondani, hogy ilyen esetben az fog történni, és azt fogod tenni, ami legbelül van benned. Ha az nem tiszteli az emberi életet, akkor ölni fog, ha az érdekei úgy kívánják. Ha tiszteli, akkor nem fogja ezt tenni olyan esetben sem, ha az élete vagy egzisztenciája kerül veszélybe. Meg kell tanulni tisztelni az életet.
A lánnyal ezt nem tanították meg. Ki a felelős? Nem kívánom megkeresni. Én nem vagyok elnéző. A társadalomban most a csecsemőgyilkosság valahol a bolti lopás szintjén él az emberekben, majdnem az a büntetési tétele is.
Hogy bűnös vagyok-e ezek után én magam is? Igen! De a rossz attól rossz, hogy én magam is elkövetek dolgokat. Én azt mondanám a gyerekeim előtt, hogy amit a lány elkövetett, az nagyon nagy bűn, mentség nélkül. Inkább ez legyen bennük az adott pillanatban, mint az, hogy megtehetem, mert más is megtette.

Hm. Most megint az abortuszok és egyebek jutottak eszembe. Meg a régi dolgok. Meg eszembe jutott A parfüm...és így együtt: régen ugye teljesen vallásosan nevelődtek az emberek, és ugye a gyermek mint Isten ajándéka volt számon tartva...A parfüm c. filmben egy mocskos halpiacon undorítóan kultúrálatlan és alpári emberek fedezik fel G. anyját, amint a frissen szült gyerekét betolja a döglött halak közé. Iszonyú felháborodással kapják el, és két napon belül felakasztják.
Mostanság úgy beszélünk az abortuszról, mint egy fogtömésről.
valahogy az egész családtervezés olyan irányítható- ha akarok gyereket, lesz, ha nem, akkor védekezek, vagy gyors injekció az akció után, vagy egy lenge szippantás 12 héten belül. Szóval a gyerek az olyan akarom- nem akarom kategória. Nem lehet, hogy ez is benne van? Ha belefér az életembe, jöhet, ha nem, akkor mehet...
Na nem mintha régen nem lettek volna csecsemőgyilkosságok...naná, hogy voltak.
Mindazonáltal mover, Te egy igen tudatos ember vagy. Nem mindenki ilyen. Vannak felelőtlenek, tévelygők, rémültek, buták...sokfélék vagyunk.
A tett nem érdemel felmentést, de a mozgatórugói érdekelnek. Ezért írtam, hogy nem állásfoglalást várok, nem véleményt, mert nyilván én sem a tett oldalán állok. A miértekre szoktam én ilyenkor kíváncsi lenni. Az érdekelt, szerintetek miért van ez így. És hát a válaszodból meg is tudtam, hogy szerinted miért. :-)

TINNYE NEM TENNYE! kerdezd a miertekrol a rokonyokat.

Akkor a cikkben is elírták. Kerestem a Velvet- en, illetve a Blikken, mert úgy emlékszem, valamelyiken találtam, de már nem jutok a nyomára. Az idézőjeles rész egy az egyben lett kimásolva, csak a helységnevet töröltem, de emlékszem, így állt: Tennye- ...K. Gabriella...Mindegy.

Megölte újszülöttjét egy 22 éves nő Kecskeméten
2008. május 21. 13:51
... kezdhetjük újra, de megoldást - pláne csalhatatlant - nem fogunk találni. Egységeset meg végképp nem.

Ezzel egy időben pedig az MR2 Petőfin napi 5- ször nyomják a reklámot, hogy ha nem védekeztél, még van 3 napod, hogy elmenj az orvoshoz egy szuriért, és megszüntesd a "problémát".
Aztán ha abortuszra mész, ott sem az az orvos meggyőző érvelése, hogy ölsz, hanem az, hogy maradandó károsodást szenvedhetsz.TE.
Nincs a vallás visszatartó ereje, nincs a kommunizmus abortuszellenessége- a bébi sok esetben nem ÉLET, hanem PROBLÉMA.
Szerintem ez is benne van abban, hogy nincs tisztelet a babák felé. ha megölhetem 3 naposan, 8 hetesen...ez mivel több?

na jó. Felteszek ide egy videót, de komolyan mondom, csak erős idegzetűeknek. Én bőgtem, mikor először láttam.
Mert ez nagyon gáz.

video.xfree.hu/?n=nonoyoyo|882ac9a3860df1052daa06d80d57d086

Na, így nem jön be. Felteszem máshogy.
Ha így sem, akkor az előbbire beadott oldal keresőjébe írd be, hogy abortusz. Na, arra beadja.

[video]nonoyoyo|882ac9a3860df1052daa06d80d57d086[/video]

Én Dorisnak adok igazat!
Eltudjátok képzelni, milyen félelem, ijedtség kellett hozzá?
Én ismerem a családot, s bizton állíthatom, hogy nagyon jó családiéletet élnek.
Szerintem még ő maga sem akarta elhinni, s ez a reflex münködött az esetében:
Mikor valamit annyira akarsz, vagy épp nem, hogy mindent ennek rendelsz alá, s végül te magad is elhiszed, hogy minden úgy alakul, ahogy szeretnéd.
Hiába a jó családi háttér, a megértő szülők, szerintem épp azért történt ez meg, mert emberek vagyunk.
A rossz értelemben véve. Mindenki az erkölcsinormákat hangoztatja, s aki ettől eltér, az próbálja kiküszöbölni, eltitkolni a negatív oldalait.
Most nem túl passzos hasonlat, de pszichológiailag hasonló:
tele vannak a reklámok vékonyderekú manökkenekkel, ezért sokan lesznek anorexiások, vagy csak tele lesznek gátlásokkal, mert ők egy picit teltebbek. Pedig nekik is meg van valahol a párjuk.
Ami történt, az sajnos most visszafordíthatatlan.
De a lányra is gondolni kell. Ő vajon milyen rettenetes állpotban lehet? Szülei, tesrvére?
Egy fiatal lánynak lehet, hogy tönkre ment az egész élete, milyen lelkitehert kell végigcipelni az egész életén.
Meggondolatlan tett volt,pszichés nyomás alatt.
Mi hányszor hibáztunk eddigi életünk alatt?
Igaz nem ekkora téttel...
Én azt kívánom a Gabinak, hogy minnél hamarabb álljon talpra lelkileg, már amennyire ez lehetséges...

Üdv brezko! Örülök, hogy személyes ismerősként szólsz hozzá. Az ezzel a baj, hogy...nem tudom, mi a baj.
A tét akkora, amit Gabi fel sem fogott. De ha lelke van, soha nem fog talpra állni. Sajnálom őt, de haragszom rá, mert én imádkoztam és sírtam azért, hogy a fiam életben maradjon.
Mikor a kutyánknak babái lettek (bocs a hasonlatért), tudtam, hogy nem maradhatnak. Ott álltam fölöttük, és megőrültem attól, hogy életet veszek el. Még ha ésszerű indok volt is rá.
Egy baba....
Nem tudom, nem értem.
Szeretnék pszichológus lenni és szeretnék napokat beszélgetni vele, vagy mással, aki ide jutott.

Szia Doris!

Most ennek kapcsán most nem elérhetők, de ez érthető.
Nem tudom, hogy mostanra vajon felfogta, hogy mit tett?
Sajnos, olyasmi történt, amit nem lehet már visszafordítani.
Abban bízok, hogy ha már megtörtént, legalább minnél gyorsabban visszatérjenek az emberek közé, s fel tudják dolgozni.
Szörnyű dolog történt, de nem szabad, hogy ez még súlyosabbá váljon. Meg kell teremteni a lehetőséget, hogy egy ekkora bukás után is fel tudjanak állni!
Nem vagyok otthon büntető jogban.
Tippem sincs, hogy ennek mi lesz a jogi következménye, de abban biztos vagyok, hogy a lelki sokkal nagyobb büntetés lesz.
Nagyon szeretem őket, remélem lesz módom hamarosan találkozni velük, de azt hiszem, ezt most nem szabad sietteni. Nagyon nehéz lehet most az egész családnak. Szükségük lehet mindenki jóindulatára, s beleérzőképességére...

Bármi is történt, nekem ugyan olyan barátaim most is, mint eddig!

Örülök, hogy így gondolod. Mindenképpen szükségük lesz barátokra, ha egyszer képesek lesznek kommunikálni a többi emberrel. Azt hiszem, nem sok barátjuk maradt. :-(

Kizárólag a barátok maradtak.

Igen, s remélem minnél többen!
Aki a bajban magadra hagy, az sosem volt igazi barát...
Én nagyon kedvelem őket, s remélem minnél hamarabb talpra állniuk.
Nem tudom mi lesz Gabi sorsa. Ezt nem lehet elintézni ejnye-bejnye-vel. Ez sajnos már bűncselekmény.
Remélem, nem kap letöltendő szabadságvesztést...