A kutyánk egy kétarcú lény. Napközben ártatlan szemekkel pislog a bejárat előtt, és ki nem tenné a lábát a kerítésen túlra. Igazi otthonülő típus. Reggelenként viszont különös dolgokat találok a lábtörlőn. Volt már ott főzőkolbász, egy rúd (!) szalámi amolyan Pick- féle borításban, tegnap pedig fél oldal szalonnán estem keresztül. Ott várnak a küszöbön kissé megcsócsálva, boldog kutyavigyorral átnyújtva.
Ajándék.
Zsömi karitatív szerkvezet lett, és jótékonykodik felettünk. Kissé kellemetlen a tudat, hogy egy mopsz keverék eteti a családot. A szalámi viszont nem volt rossz...