Olyan szomorú eset,
Mikor egy napon megleled
azt a régi, nagy Szerelmedet,
Ahogy a húga iwiwje szolgáltat alapot arra,
Hogy túl nagyra
Szabott öltönyében
Egy plazma előtt feszítsen
A lakásban,
Mely az övé bizonyára,
És a nőé ott mellette,

Nem is tudom, mit képzeltem,
Milyet hittem, hogy gondoltam.
Mit álmodtam neki, nem emlékszem.
Bármit látnék, meglepne, az biztos.
Bár a tévé előtt pózolni nem lehet túl fontos.
Vagy mégis? Nem tudom.
Idegen most(már) az arca,
és az öltöny ott a szép fotón...