Olyan szomorú eset,
Mikor egy napon megleled
azt a régi, nagy Szerelmedet,
Ahogy a húga iwiwje szolgáltat alapot arra,
Hogy túl nagyra
Szabott öltönyében
Egy plazma előtt feszítsen
A lakásban,
Mely az övé bizonyára,
És a nőé ott mellette,
Nem is tudom, mit képzeltem,
Milyet hittem, hogy gondoltam.
Mit álmodtam neki, nem emlékszem.
Bármit látnék, meglepne, az biztos.
Bár a tévé előtt pózolni nem lehet túl fontos.
Vagy mégis? Nem tudom.
Idegen most(már) az arca,
és az öltöny ott a szép fotón...
Szomorú eset
2009.01.25. 08:31 - Doris, a komisz
Címkék: emlék
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://doris.blog.hu/api/trackback/id/tr97900791
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
noriblogja.blogspot.com 2009.01.25. 13:00:56
Nem volt elég bátor hozzád, Doris. Egy biztos utat választott, ami a langyos középszerűbe vezetett. Cserébe ott hagyta a kissé bizonytalant, ami pedig felbolygatta, igazi életérzéssel töltötte el. Nosztalgia, tudom, nem más. És hidd el, igazán nincs miért bánkódnod. (Ez az a keserédes emlékezés?Ez is kell néha...)
Doris, a komisz · http://dorisnaploja.blogspot.com 2009.01.26. 06:16:11
@noriblogja.blogspot.com: Jó. Szeretek emlékezni dolgokra. Amúgy meg mindenki változik. Szerintem ő is meglepődne, ha látna engem, vagy az életem. Még ha nem is képzelünk a másiknak jövőt, akkor is gyakran azt gondoljuk: Nahát, nem is hittem volna, hogy majd ilyen leszel!
